Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adórendszer
 

 

Előnyök
 

 Az egykulcsos adórendszer nagy előnye a kiszámíthatóság, az egyszerűség, az igazságos eloszlás, és az ellenőrző szervek létszámának minimalizálhatósága. A kiszámíthatóság abból adódik, hogy minden hónapban az adózó is, és az adószedő is tisztában van az adó mértékével. Az egyszerűség akkor valósul meg, ha átlátható, kiskapukat nem nyitó, mindenkire vonatkozó, egyértelmű adótörvény jön létre. Az igazságosság abból következik, hogy a kisebb jövedelemmel rendelkezők kisebb, míg a nagyobb jövedelműek nagyobb adót fizetnek, mivel a százalékos arány a nagyobb bevételnél magasabb összeget takar. Az ellenőrző szervek létszámának minimalizálása úgy érhető el, hogy a könyvelések a következőkben leírtak megvalósulása esetén megszűnnek, az adók egyszerűen, kis létszámú apparátussal is gyorsan feldolgozhatóak, és ellenőrizhetőek.

 

 

 
Javasolt adózási rendszer:
 

 

 

 A jövedelemadó legegyszerűbb módja a havi csekkes adóbefizetés. Ebben a rendszerben mindenki rendelkezik adószámmal, amellyel azonnal azonosítható az adóhatóság számára. Az adószámával ellátva minden évben 12 csekket kap, amellyel minden hónap 10-ig köteles befizetni az előző havi adóját. Ez rendkívül egyszerű, mivel a teljes bevételből levonja az utazási költségét –pl. bérletek ára, vagy a legrövidebb úton a munkahelyére jutásához szükséges üzemanyag ára. Vállalkozás esetén levonja a vállalkozása fűtés, víz, csatorna, áram, munkaruha, munkaruha mosatás, és az alkalmazottaknak kifizetett munkabér tételeket, és a fennmaradó összeg rá eső százalékos részét kifizeti.

 

 Itt meg kell jegyezzük, hogy az adókulcs lehet pl 25-30%, abban az esetben, ha a vállalkozásokat és a munkavállalókat semmilyen más adónem, vagy illetékteher nem érinti. Az egyéb adónemek kivetése azért is problémás, mert ezek bénítják a gazdasági fejlődést, bonyolítják az adórendszert, kiskapukat nyitnak a könyvelési fortélyok alkalmazására, és további ellenőrző szervek alkalmazását igénylik.

 

 

 
Állami gazdálkodás
 

 

 

 A 25-30% jövedelemadó rendszer az állami funkciókat csak akkor fedezi, ha a kormányzat kivonul bizonyos területekről. Ez azt jelenti, hogy nem finanszíroz vallási, politikai, társadalmi szervezeteket, hanem csakis a legszűkebb állami szolgáltatásokat tartja fent. Ilyenek az egészségügy, az oktatás, a –szigorított, és ellenőrzött- nyugdíjrendszer, a honvédelem, a rendvédelem, a bíróságok, a fegyintézetek, az árvaházak, az államigazgatási intézmények, a posta és távközlés, a víz, gáz, áram, szennyvíz, hulladékmegsemmisítő szolgáltatások, légi-, és vasútközlekedés–ezekből minimális profitot is tud teremteni-, valamint a közút hálózat fenntartása a települések határáig.

 

 Ebben a rendszerben a szigorúan megszabott állami gazdálkodás miatt nem kaphat kedvezményt semmilyen vállalkozás, és személy sem, azonban a megszűnt egyéb adóterhek, és a szükségtelenné váló könyvelési és bürokratikus költségek megszűnése következtében mégis a feladatra fordítható energiához és plusz jövedelemhez juthatnak.

 

 

 
Az adók helyi felhasználása
 

 

 

 Az Alkotmányban biztosítani kell a jövedelemadó bevételekből a települési önkormányzatok részesedését, mégpedig úgy, hogy az adott településről befizetett –a cím alapján visszakövethető és ellenőrizhető- adóból 5% visszakerül az adott település önkormányzatához, azaz 25% jövedelemadó kulcs esetén 5% illeti a települési önkormányzatot, és 20% az államot. Az egyéb törvényekben rendezni kell azonban, hogy az önkormányzat nem köteles az állami feladatokat ellátni, tehát helyi szinten csak a települési közúthálózat fejlesztése és fenntartása, a helyi hivatalok üzemeltetése, és a helyi tömegközlekedés működtetése hárul rájuk.