Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fáber Károly

 1969. november 6-án, Budapesten születtem. Édesapám: néhai Dr Fáber Károly belgyógyász főorvos volt, édesanyám: Burányi Erzsébet gyógyszertári asszisztensként dolgozott, Kép jelenleg nyugdíjas. Apai ágon felmenőim között megtalálhatóak a Turai grófok és Gábor Áron. Anyai ágon magyar és jász ősökkel rendelkezem.

 Római katolikus vallás szerint lettem megkeresztelve, Istenhívő vagyok, de nem vallásos, vagyis semmilyen vallási irányzat eszmerendszerét, rituáléját nem követem. Sajátos felfogásom alapja az újjászületés elfogadása, az Isteni vezető energia és szellem működése, a világ, mint a lélek fejlődésének színtere elmélet elismerése. Mindebből következik, hogy alapvetően humánus, demokratikus, és bizonyos tekintetben konzervatív vagyok. Számomra alapvető értékek tehát a becsület megőrzése, a korrekt viselkedési norma megtartása, az eszmehűség és a megbízhatóság.

 Rendkívül eleven gyerekként ismert a környezetem. Nagyszerű, szeretetteljes gyerekkorom volt, amelyet a ma is lakott soroksári szülői házban töltöttem. Nyolc éves koromban kezdtem klasszikus zongora tanulmányaimat, ahonnan kirúgtak, miután az óra előtt saját szerzeményű rock n' roll zenémet játszva megkértem kedvenc lány évfolyamtársam, hogy táncoljon az asztalon.

 Az általános iskolában gyakran megtelt az ellenőrzőm figyelmeztetésekkel, intőkkel, volt olyan év is, hogy két ellenőrzőt kaptam, amelyek közül az egyikbe csak az intők és rovók kerültek. Általános iskolai tanulmányaim jó eredménnyel végeztem, bár matematikai képességeim a nulla szint körül mozogtak, de a humán tantárgyak segítettek az átlagon.

 Középiskolai tanulmányaim a Kossuth Lajos Gimnáziumban végeztem. Titokban az akkor még ereje teljében lévő vad kommunizmus és az orosz megszállás ellen tevékenykedtem. Ennek eredménye volt többek között 1987. augusztus 20-n Ráckeve főutcájának vörös zászló mentesítése, valamint a gimnáziumunk főbejáratával szemközti falon elkövetett "Le a kommunistákkal, ki a ruszkikkal" óriásfeliratok kivitelezése. A gimnáziumi tanulmányi eredményeimmel nem büszkélkedhetem. Nehezen idomítható fajta vagyok. Például az akkor még kötelező orosz nyelvből rendszeresen megbuktam, és a matematikai képességeim sem javultak.

 A gimnázium elvégzése után belekóstoltam a munkába. Dolgoztam kőműves segédként, kórházi szállítóként, vagontakarítóként, gyári munkásként, bútorlapszabászként, őrként, majd úszómesterként. A zene megmaradt egyik hivatásomnak. A középiskolában alakított Seduxen, majd a többször átalakult InWEST együttes alapítója, zeneszerzője és menedzsere voltam.

 2003. őszén, régi kedves barátnőm közvetítésével eljuttattam egy promóciómat az Egyesült Államokba, majd ezt követően meghívást kaptam Kép az első zenei  CD-m elkészítéséhez. Ez az időszak a hangmérnöki ismereteim megszerzését és az első profi zenefelvételem elkészültét jelentette.

 2004-ben Magyarországon megalapítottam az "Alexius" hangstúdiót, és zenei projecteket indítottam, majd 2005-ben ismét az USA-ba érkeztem a felvett CD anyag marketing tevékenységének és egy újabb felvétel elkészítésének céljából. Még ugyan ezen év telén édesapám súlyos állapota miatt mindent félbeszakítva hazatértem. 

 2006. januárjában édesapám elhunyt, a stúdiómunkák leálltak, anyagi hanyatlás vette kezdetét, és éreztem, hogy az ország sorsa rendkívül rossz irányba tart. Barátaim, ismerőseim mind nehezebb helyzetbe kerültek, egyre nőtt a családok költsége, míg bevételük csökkent, vagy megszűnt. Néhány kedves ismerősömmel létrehoztuk a Nemzeti Szövetség elnevezésű civil szerveződést, és rendszer, valamint kormányellenes tüntetések megszervezésére készültünk szeptember 19-től. 

 2006. szeptember 16-n a hírhedté vált "őszödi beszéd" hatására elkezdődött a Kossuth téri eseménysor, amelyet nyugodtan forradalomnak nevezhetünk, és amelynek az első Kép felelős szervezője lettem. Ettől kezdve politikai felkészülésbe fogtam. Autodidakta módon, választott és ajánlott könyvek, előadások, konferenciák során ismerkedtem meg olyan anyagokkal, elméletekkel és tényekkel, amelyekről előtte nem sok fogalmam volt. 

 2006. október 23-n a hajnali órákban a Kossuth téren a hatalom elfogott, és fogdába zárt, ahonnan még aznap késő délután sikerült szabadulnom. Az akkori összecsapásokról értesülve két barátommal a Teve utcai karhatalmi székházba siettem, ahol közvetett kapcsolaton keresztül felajánlottam a segítségem, hogy a forradalmárok és a karhatalom közötti közvetítéssel segítek a mielőbbi békés állapot helyreállításához, amennyiben a karhatalmisták befejezik az erőszak gyakorlását, és a forradalmárokkal közösen elfogják a kormányzat vezetőit. Kihajítottak. Ezt követően részt vettem az Erzsébet híd pesti hídfőjénél lezajlott incidensben.

 2006. novemberében a felszámolt Kossuth téri tüntetés után apátiába zuhanó emberek újraszervezésével létrehoztuk a civil ellenállást, és ennek egy jelentős szervezetét;  a Rendszerváltó Fórumot. A sajátos felépítésű forradalmi szerveződés utcai demonstrációkkal, rendkívüli szervező munkával, és politikai performance-okkal tette a dolgát. Pénztelenül, ellehetetlenülve, a rogyadozó hatalom erős, de mindinkább szétzuhanó szorításában bajtársaimmal sokat tettünk a rendszer bomlasztása, és a kormányzat szétzilálása érdekében. Ennek eredménye egy új szemléletmód kialakulása, új rendszer elvi előkészítése, a társadalom gondolkodásának lassú de folyamatos megváltozása, a koalíció bomlása, a fejvesztett, szétszórt, majd meghasonlott kormányzati káosz bekövetkezése volt. További nagyszerű eredményként értékelhetjük a lassan, és félve mozduló értelmiség meginduló aktivizálódását, a globalizmus és EU ellenes erők kialakulását, és az új, nemzeti politikusi réteg megjelenését.