Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ez az oldal napló szerű. Foglalkozom a napi eseményekkel, az aktualitásokkal, és sok minden mással. Kiemelném azonban, hogy itt nem híreket lehet olvasni, hanem inkább reagálásokat, és azokat is néha szabad szájú megfogalmazásban. Ezért tehát kérem a gyenge idegzetűeket, az általam nagyra becsült nyelvi hagyományőrzőket, és a 18 év alattiakat, ha nem akarnak maguk számára időnként botrányos megfogalmazásokkal találkozni, akkor MOST hagyják el ezt az oldalt!

Mindenki mást Isten hozott!


 Tegnap két információ állt össze egy gondolattá. Az egyik gondolat a már talán közismert fejtegetés egy következő világháború lehetőségéről, amelynek bölcsője a szíriai pokol. Itt ugyebár a Bassár el-Aszad elnököt támogató orosz iráni katonai erők, valamint a valójában a felkelőket támogató NATO tag Törökország, és egy régi konfliktus miatt a szírekkel ellenséges érzelmeket tápláló Izrael néz farkasszemet. Ez utóbbi az álláspontját nem teszi egyértelművé, mivel az általa elfoglalni szándékozott Golán-fennsík sorsa még számára kedvező módon izraeli fennhatóság alá kerülhet. Izrael lehet a konfliktus nevető harmadika tehát, ezért az irányítása alatt álló USA, és a vezető EU országok viszonylag csendben kell, hogy legyenek.israel-bombs-syria401443281521.jpg
A másik gondolat az Angela Merkel által továbbra is, a súlyos presztízs és támogatottság vesztés ellenére is fenntartott menekült befogadás mögött húzódó elképzelés. Bár a kancellár arról beszél, hogy a német gazdaság számára szükség van a fizikális munkaerőre, ha egy kicsit is logikusan gondolkodunk, máris átláthatunk rajta, hogy ezt feltölthette volna a képzettebb, kulturális és viselkedés szempontjából lojális európai országokból érkező dolgozókkal is. A munkát azonban -több, mint valószínű-, sem Merkel, sem Soros György nem a polgári munkakörök betöltésére értette valójában, hanem katonai, ha úgy tetszik honvédelmi feladatok ellátására. A rengeteg pénzzel megtámogatott, és útnak indított fiatal férfi "menekült" az esetleges világméretű konfliktus esetén az akkor ellenségként megjelenő orosz csapatok ellen első vonalban vethető be. Az országuk letarolása miatt bosszúvágytól fűtött haderőt jelenthetik ezért megfelelően ellátva alkalmasak lehetnek egy nyugati irányban előre törő orosz offenzívával szembeni ellenállásra.
Ez a lehetőség azonban kétélű kardként kaszabolhat oda és vissza. A fegyvereket a kezükbe adók ellen fordulhatnak, amint az Iszlám Állam alvó sejtjei új "honfoglalásra" irányíthatják az így felszerelt alakulatokat. Az ekképp kialakuló apokaliptikus hadszíntér egész Európát és Kis Ázsiát felperzselheti, ahol végül a beavatkozó izraeli szolgálatban álló USA tehet majd rendet úgy, hogy immár az ez esetben legyengült Európa, Kis-Ázsia, és a régi ellenfél Oroszország is az uralmuk alá kerülhet.
Mindez most csak két gondolat továbbszövése, ami reméljük, hogy csak fikció marad.

2015. november 14-e. Ezt a napot megjegyezhetjük, mint az új háború kezdetét! Nem a klasszikus III. világháború kezdődött el, mint attól többen rettegnek, hanem éppen úgy, mint az addigi háborúk sorában az I. világháború újszerűnek számított, most is fogalmi értelemben vett újszerűség jellemzi majd ezt a háborút. Valahol a polgárháború, és az etnikai háború fogalmai közt kell keresnünk, hogy jellemezhessük, de alapvetően a polgári életbe beszivárgó terror, és erőszak következik.

 

Legelőször is tisztáznunk kell, hogy a háború bekövetkezéséért már most emberiség elleni bűncselekményben való bűnrészesség miatt az elsők közt börtönbe kéne zárni Donald Tusk-ot –EU Tanács elnöke-, Jean – Claude Juncker –t - EU Bizottság elnöke -, valamint Angela Merkelt, akik a Soros György által képviselt nyugati globális hatalom akarata előtt meghajolva kiszolgáltatták Európa népeit egy előre látható erőszakos válságnak. Angela Merkelt a németek ráadásul –joggal- hazaárulás vádjával is elítélhetik.

A franciaországi robbantások és lövöldözések bizonyítják, hogy az ISIS részéről a haderő a helyére került, és aktivizálódott. london-future-city.jpgA következő napokban, hetekben hasonló eseményekre számíthat Európa, majd az ezt megelégelő radikálisok következnek ellencsapásokkal. A rendvédelem csak rövid ideig lesz képes kezelni a helyzetet, mivel az események gyakorivá válása, és eszkalálódása miatt követhetetlenné és megoldhatatlanná válik a hatékony fellépésük. A stratégiában gerilla harcmodornak nevezett támadásokkal szemben, ugyanis a  reguláris csapatoknak nem sok esélyük van –lásd pl.: vietnami háború, koreai háború.

 

Az új háborúban jelenleg Magyarország esélyei jobbak, mint a vezető nyugat-európai országoké, hiszen itt –vélhetőleg és remélhetőleg - nem sok bevándorló maradt. Előnyösebb helyzetünk azonban ideiglenes, és könnyen megfordulhat, amint a bekövetkező ütközetek ismét megmozdítják az eddig beérkező több, mint ötszázezer bevándorlót, és menekülési bázisként keleti irányba tolja őket, azaz például Magyarországra. Elő kell tehát készülnünk rá, hogy ha kell a nyugati és az északi határainkat is megvédjük. A védelem mellett fontos azonban, hogy a Magyarországon ismert, vagy vélt alvó sejteket, közösségeket titkosszolgálati módszerekkel folytonosan kontrolláljuk. Sajnos még így is előfordulhat, hogy az EU felől érkező, már valamiféleképpen európai személyi igazolvánnyal rendelkező akár terrorcselekmény elkövetésével megbízott személyek bejutnak, és kisebb, nagyobb problémát okoznak. Ezért talán tanácsos lenne a határszakaszokon a szigorú személyi ellenőrzés bevezetése, a gyanúsítható személyek beutazásának megtagadása, és az irataik különleges ellenőrzése.

 

Szomorú nap a mai. Szomorú nap a franciáknak, az áldozatok hozzátartozóinak, és nekünk, akik hasonló sorsra juthatunk, ha a háború tényleg ma kezdődött…

 

Tegyük hát végre tisztába a dolgokat a migránsok ügyében! Először is nem vagyunk befogadó ország, mivel Magyarország gazdasága nem alkalmas további emberek eltartására, ellátására. Különösen nem olyan mértékben, ahogy ezt a hírek szerint tesszük, azaz napi 4500-Ft/fő ellátási költségen. Ez azért is megengedhetetlen, mert a mai magyar dolgozók zöme 11037552_820637038055130_3497580846270844119_n.jpgnem keres annyit, hogy havonta ilyen összeggel a saját és a családja életét finanszírozza. Nemet kell mondanunk a rabszolga létre! Nem azért dolgozunk, hogy eltartsunk a munkát és az abból származó becsületes jövedelmet lealacsonyítónak tartó, de a busás „segélyt” követelő személyeket. Erre nem kötelezhet minket senki!

A szomorú tény azonban az, hogy a magyar kormányt is a kezében tartó globális cionista uralom ezt most még inkább megkövetelné, ezért Izraellel az élén felgyorsították az eltartandók létszámának felduzzasztását hazánkban és Európában. A kételkedők számára cikkek találhatók angol nyelven itt: http://www.independent.co.uk/news/world/middle-east/israeli-government-to-pay-african-refugees-3500-to-leave-10253318.html

magyar nyelven itt: http://444.hu/2015/05/15/izrael-3500-dollart-fizet-az-afrikai-bevandorloknak-ha-hazamennek/

A globális uralmi körök célja egyértelműen kirajzolódik. Európa immáron nem csak gazdaságilag, hanem etnikailag is a megszüntetendő kontinens címkét kapta.

6432470-3x2-940x627.jpgA magyar állam, a magyar kormány tehetetlenkedése, erőtlensége, és irányultsága egyértelművé vált azzal, hogy látszatintézkedéseket tesz –pl.: megkerülhető, átvágható kerítés, csak verbális ellenállás a betolakodókkal szemben, a migránsok táborokba gyűjtése, ügyük kivizsgálása, és befogadásuknak mérlegelése. Ezek az intézkedések –történelmi hasonlattal élve- annyit tesznek, mintha Dobó István azt mondta volna az egri vár ostromakor, hogy a hátsó kapun adjanak egy-egy tányér levest a török hadnak, és fegyver nélkül nyugodtan bejöhetnek a várba is.

Itt az ideje felismerni: a végső felszámolás perceit éljük! Nincs más lehetőség, mint akár radikális lépéseket téve –az EU tagság felfüggesztése, a bejutott migránsok azonnali visszaszállítása (légi híd), a határövezet fegyveres őrzése tűzparanccsal, és erre figyelmeztető táblákkal, valamint nemzetközi szintű követelés Izraellel szemben, hogy azonnal szűntesse be a migránsok támogatását. A korábbi afganisztáni, iraki, szíriai, líbiai csapásokat mérő országokat fel kell szólítani továbbá, hogy fogadják be területükre a menekülteket, vagy normalizálják a helyzetet az adott forrás területeken.

Nekünk, a hazánkat hamarosan elveszítő, és a mások eltartására kényszerülő magyar állampolgároknak fel kell állnunk, ésmig1.jpg követelnünk kell kormányunktól, hogy haladéktalanul  tegye meg az imént felsorolt határozott lépéseket, vagy ha erre képtelenek, azonnal távozzanak, és fel kell állítani a vész kormányzatot. Egyértelművé kell tennünk, hogy az adóinkból csak és kizárólag az ország fejlesztésére, ha kell a védelmére fordíthatnak.

Mindazok, akik a menekültek befogadását, letelepítését szorgalmazzák, nyugodtan tehessék meg a saját birtokukban lévő ingatlanon, ha igazolni tudják, hogy a befogadottakat maradéktalanul képesek ellátni, és szavatolják, hogy a jövevények betartják a magyar jogi és társadalmi szabályokat, tiszteletben tartják a hagyományainkat, a vallási és kulturális szabályokat, és azonnal távoznak, amennyiben befogadójuk képtelenné vált az ellátásukra.

Jelenleg a hivatalos statisztikák szerint is napi 1000-nél több bevándorló érkezik. Magyarország dolgozó lakosságának létszáma 4.201.000 fő. Egy közmunkás havi nettó 60.000-ft-ot keres, egy multinál dolgozó 90.000-Ft-ot, egy átlagos szakmunkás 130.000-Ft-ot. Egy migráns havi eltartására fordított összeg havi 270.000-Ft. Ugye egy teljes évben gondolkodva elgondolkodtató adatok jelennek meg?

Ezek után gondolom senki sem kételkedik, hogy be kell-e fogadnunk bárkit is

 

1956. október 23-án a XX. századi szabadságharcunk kezdetének napján megemlékezünk a hősökről, akik lassan egy fél évszázaddal ezelőtt hősies harcot vívtak egy elnyomó diktatúra, és egy nagyhatalom ellen, amely hazánkat leigázott provinciaként kezelte.
2006. szeptember 17-én egy majdnem totális forradalomba torkolva küzdelem vette kezdetét egy cinikus diktatúra és az azt fenntartó nagyhatalom ellen, amely hazánkat leigázott provinciaként kezeli.
A két küzdelem közötti különbség csak a hevességében és a külső és belső ellenségek személyeiben mutatkozott csupán. Az áttörés, a győzelem nem érkezett el egyik esetben sem, mivel az éppen aktuális nagyhatalom és helytartói mindkét esetben az elnyomás stratégiáját módosította, és így felszámolta a tömegbázisát a további ellenállásnak. A heves megmozdulások ellen a jólét illúziójának „mézes madzagját”  vetették be. Így alakult ez a ’60-as, ’70-es években a kádári rezsim idejében, és így van ez most a Fidesz rezsim látszatintézkedései korában. Mint akkor, most is láthatjuk, hogy a kicsit jobbra a társadalom nagy része rátapad, és innen kezdve megszűnik a reális látásmód, a tény alapú gondolkodás, de főleg a változtatás iránti tettvágy.zaszlok.jpg
Történelmünk, a hatalmakkal szembeni felkeléseink, forradalmaink bebizonyították, hogy a fizikális harc nem célra vezető.  Azt minden hatalom kiválóan tudja kezelni, mert erőszakból az ő kezükben vannak az ütőkártyák.  A hatalom alapja tehát az erőszak alkalmazása, vagy lehetőségének demonstrálása, azonban mégis kétféle módszert használnak . Az egyik a diktatórikus –amely minden áron cinikusan, vagy ha kell agresszívan erőlteti a társadalomra a háttér hatalom követelményeit (lsd.: Gyurcsány rezsim)-, a másik az álkooperatív –amely színlelt magyarázatokkal, üveggyöngy kedvezményekkel, és igen csak sántító ideológiákkal veszi rá a társadalmat a háttérhatalom szolgálatára (lsd.: Orbán rezsim).Az első módszer problémája, hogy ha túl feszül a helyzet, előbb utóbb forradalom tör ki. A másodikkal az a baj, hogy a nihil állapotba süllyedő társadalom szinte észrevétlenül elveszíti jogait, és szemet huny az alattomosan bevezetett rendelkezésekkel, terhekkel szemben. A hatalom természetesen jutalmazza a hű szolgákat és helytartókat. Jogtalan előnyökre tehetnek szert, mindössze névleges büntetések terhe mellett szeghetnek törvényt, és bizonyos keretek közt szabadon oszthatják a vagyonokat. Természetesen ez ellen előbb-utóbb újabb ellenállások, tiltakozások, küzdelmek bontakoznak ki.
Kérdezhetnénk, hogy ha ez így levezethető, akkor miért nem lehet gátat vetni, hogy a társadalom széles rétegei végre kiszabadulhassanak a látszólag örökös hullámból, amelynek –számukra- a fentje egy kicsit elviselhetőbb állapotot, a lentje viszont forradalomig fokozódó gyötrelmeket okoz?  A válasz egészen egyszerű, és a szociológiát ismerők számára nyilván való is. Két tényezővel tartanak bent az elnyomó hatalmak a kényszer hullám pályán. Az egyik a beleszülető generációk elve. Ez azt jelenti, hogy azok a generációk, amelyek rossz körülmények közé születnek és nőnek fel, azt tekintik majd standardnek. A másik, amit már részben érintettünk is, a szociális hullámváltás. Ez az az elemző és módosító rendszer, amely figyeli a társadalom reakcióit, és a megszorításokat, a kedvezményeket, a stratégiát, és az elterelő médiatermékeket a szerint csoportosítja, ahogy arra szükség van.
Mindezek ismeretében összegezhetjük tehát, hogy a társadalom számára a fölötte döntő hatalmi rendszer nem megfelelő. Mit tehet akkor, ha a forradalmat, mint nem célra vezető eszközt kizártuk?
Bármilyen meglepő is, a jövő forradalmárjának papírral kell küzdenie! Ehhez a következő három feltételt kell megteremtenie:
  1. El kell érnie, hogy a hatalom térdre kényszerüljön az adók, illetékek, közüzemi számlák, és büntetések meg nem fizetése által. Ehhez kell megnyernie a társadalom együttműködését és összefogását.
  2. El kell érnie, hogy széles körben megszegjenek minden adóval, és államigazgatással kapcsolatos szabályt, rendelkezést, törvényt.
  3. Pontosan meg kell határozni célként a gazdasági csoportok, pártok, intézmények végleges és megváltoztathatatlan kizárását a hatalomból, és a valós kontroll és szankcionálási jogot biztosítani a társadalom egészének a demokrácia szabályai és a konszenzus alapján.
Október 23-a a magyar történelem jeles napja. Legalább ezen a napon mélyedjünk el, és akarjuk, lássuk tisztán a valós helyzetünket! Vonjuk le a következtetéseket, és határozzuk meg mit, és hogyan akarunk a továbbiakban!
1848-as gondolattal fejezném be, mert még sajnos mindig nagyon aktuális:
„Rabok legyünk, vagy szabadok?”

 

Május elseje a munka nemzetközi ünnepnapja, de mi is a munka és mit is kéne manapság ünnepelnünk? A kérdésre lehet egy egyszerű meghatározással válaszolni: a munka olyan tevékenység, amelyet senki sem szeret, de muszáj elvégezni, hogy aztán elégedetlenek legyünk a díjazásával.
Ez a meghatározás nem volt ám mindig így! Bármennyire is hihetetlen, volt olyan idő, amikor a munkát elvégezték, a lehető legjobban, amennyire képességük engedte, nem akarták „gyorsban” olcsón, eszközök és alapanyagok nélkül félbehagyva, letakarva, ráfényezve, elrejtve, hitványan letudni. Igaz, mindenki tudta, hogy a jó munkának ára van, amit illik határidőre, és megállapodás szerint kifizetni.
 Mi is volt az ára? Nézzünk néhány összehasonlítást nem a múlt század elejéről, hanem egy sokkal közelebbi, sokak által átélt időből, mondjuk 1984-ből:
Átlag kereset: 5450 – Ft/ hó, ami 168 órában dolgozva kb.: 32-Ft-os órabért jelentett.
Az árak ezzel szemben, az akkori már gyakorta bekövetkező áremelkedések mellett is ezek voltak:
1 kg kenyér 9-Ft
1 l. tej 6.50majus1_n_3.jpg
1 kg. Párizsi 80-Ft
MK 27 magnó 20.000-Ft
Felületesen átfutva, és arányítva azt látjuk, hogy voltak dolgok, amelyek olcsóbbnak tűntek, de arányaiban mégis hasonlók voltak. Azt azonban a számok mögött érdemes tisztáznunk, hogy a fizetés 168 órában volt értendő, nem túlórázva, és nem esze ment hajtásban, kapkodásban és szervezetlenségben. Ha egy szög beveréséhez kalapács kellett, akkor azzal oldották meg, és nem mondjuk egy reszelő nyelével. Nem volt az élet minden mozzanata törvényekkel körül bástyázva, mert az emberek nem voltak kiszolgáltatott helyzetben, és nem akarták a munkanélküliséget fényezett statisztikával szépíteni, és a napjainkban jellemző  közmunkás rabszolgatartás mögé rejteni, mert a nem megfelelő helyett mindig volt munkahely, ahol egy normál megélhetéshez elegendő fizetésért el lehetett helyezkedni. Azok a helyek, ahol a vezetés nem működött megfelelően egyszerűen az összeomlás felé hanyatlott, amíg föntről oda nem nyúltak, és el nem pöckölték a nem rátermett vezetőket.
A második világháborút követő kommunista diktatúra és szocializmus azonban egy vak vágány volt, amelybe emberek pusztultak bele, és ami nem vezetett sehová. A Szovjetúnió gyarmataként egy megfizetett rabszolgaságban pangtak az emberek, amelyben tilos volt még a rendszerrel szemben álmodni is, és ahol az úgynevezett „rejtett munkaerő”, azaz a lógós, semmirekellő, henyélők is kitűnő zsírpárnát növeszthettek valamely félreeső sarokban aludva, amíg a munkaidejük ki nem telt.
Most a munka ünnepén viszont ki kell emelnünk egy intézményt, ami szinte megszűnt, de ami pl. az Egyesült Államokban –amely ugyebár nem éppen szocialista ország-, a mai napig biztosítja a dolgozók jogait –már amelyik területen aktívan működik. Ez az intézmény a szakszervezet. Igen, a jó öreg dolgozók által fenntartott, és működtetett érdekvédelem. Nem azokra a csökevény szervezetekre gondolok, amelyek a mindenkori hatalom által finanszírozva, és vezetve, komoly pénzekért engedik, hogy a munka és a dolgozók értéke, jogai a porba hulljanak, hanem azokra, amelyek nagyon kellenének, de nincsenek, és amelyek az évente megtörténő minimál bér, minimál nyugdíj, és munkavállalói jogok tárgyalásánál a követeléseiket –ha kell- országos munkabeszüntetéssel is mindenképpen érvényesítik. Olyan szervezetek, amelyek nem engedik, hogy a mai magyar dolgozó Európa foglalkoztatott koldusaként, a munkanélküliség fenyegetettsége által alázatos alattvalóként, szabadságáról, egészségéről kényszerűségből lemondó hivatásos rettegőjeként vegetáljon.
A mai magyar valóságban a munkát ki-ki ünnepelheti, ahogy akarja, de ez mostanság inkább csak egy jó kis szabadnap, amikor nem kell dolgozni –a többségnek legalább is-, és egy nap, amikor megemlékezhetünk arról, hogy ha kiállnánk a jogaink védelme mellett, akkor nem lennénk egyre mélyebben beletaposva a vadkapitalizmus igényei, a cinikus cégek tulajdonosai és vezetői által számunkra előhűtött légüres térbe.  

 

Az új választások előtt igazából csak szomorúságot érzek, amelynek oka, hogy a társadalom továbbra sem képes felnőni a feladathoz, hogy létrehozza azt a rendszert, ahol nem irányított, hanem hatalomgyakorló. A politikai pártoknak, hazugságokból hazugságokkal kimosakodott politikusoknak ismét bizalmat akar szavazni, fenntartván azt a rendszert, amely felelős nem csak a stresszes, mind inkább romló színvonalú életért, hanem a népesség módszeres közvetett és bizonyos technikák révén közvetlen pusztításáért is. Nem szeretném feszegetni az élelmiszerekbe, az ivóvízbe, a levegőbe juttatott népesség szelektáló anyagok tárgykörét, sem azokat a társadalompolitikai, vagy szociológiai manipulációkat, amellyel az egyébként valóban túlnépesedő bolygónk lakosságát akarják fogyásra kényszeríteni, sem azt a technológiát, amellyel a globális szellemi színvonalat építik le, hiszen ezek többé-kevésbé már ismertek.boritek_msn_topsztori_1_1349210060-copy.jpg

 Egy kevésbé ismert és tárgyalt támadási felületről szólnék néhány szót, amelyet az ezotériával foglalkozók energia rendszerként emlegetnek. Igen, ez kissé misztikusan hat az első hallásra, azonban nagyon is reális, hiszen senki sem tagadhatja, hogy energiák által átszőtt világban élünk. Nem csak egy atomnak, nem csak egy embernek, vagy egy csillagnak van energiája, hanem energia koncentrálódik társadalmi folyamatokban, vagy emberi kapcsolatokban is. Mondani szokták, ha rosszat akarsz magadnak, tegyél rosszat másoknak, vagy ennek a számomra sokkal kedvesebb változata, mosolyogj a világra, és az visszamosolyog rád.

A hétköznapi emberek világszerte intenzíven dolgoznak azon, hogy rombolják az életüket, kapcsolataikat, környezetüket, miközben arra várnak, azt követelik, hogy valaki, vagy valakik tegyenek már olyan jót, amitől egy csapásra az ő létük is javulni fog. Sajnos ez annyira lehetetlen, mint ahogy egy szakadékba dobott ólomgolyó sem fog hirtelen fölénk repülni. Itt, ebben a hasonlatban is megfigyelhetjük, hogy mindkét esetben a folyamatok az alacsonyabb energia szintű állapot felé áramlanak. Egyértelműnek, a hétköznapi gondolkodás számára nyilván valónak hat, hogy aki egészségtelenül él, az előbb utóbb beteg lesz, aki kötekedik, az az emberére talál, aki folyton szomorkodik, az sírva fakad. Meglehet, hogy ennyire alapvetően tisztában vagyunk a dolgok következményeivel, a történések valószínűsíthető irányával, ám mégsem tudjuk ezt az egyszerű képletet ráhelyezni a társadalmi életünkre. Nem értjük, nem akarjuk látni, hogy mit művelünk magunkkal, és jogilag dönteni még nem képes utódainkkal, amikor megtűrünk olyan személyeket, pártokat, törvényeket és rendszereket, amelyek nem épülésünk, gyarapodásunk, életminőségünk javításán dolgoznak, hanem módszeres tönkretételünket, és eltiprásunkat szolgálják. Késhegyre menő veszekedésre is készek vagyunk olyan témákban, amelyeket ez a rendszer gerjeszt, sokszor a puszta létezésével, ahelyett, hogy kezünkbe vennénk az irányítást.

Ennél a pontnál ismét az energiával kapcsolatban leírtakat venném elő, hiszen egy emberi test egy sok milliárd atomból összeálló energiatömb. Nagyszerű dolgokra képes, de ebben a világban semmivé válna, ha egy szervező erő nem rendezné egyeddé. Itt jön a társadalmi hasonlat. A világ társadalmai, népei, nemzetei hihetetlen erőt képviselnek, de nem képesek azzá az erővé összeállni, amely önmaga urává tenné, hiszen egy bizonyos –számára idegen és negatív- irányító erő éppen azt segíti elő, hogy képtelen legyen erre. Kik ők? A 13 világuralmat gyakorló család? A G8-ak? Az állam? A kormány? Nem. A mi hitvány tunyaságunk, lustaságunk, butaságunk és bűnös kényelmünk akkor, amikor tennünk kéne.

Szavazás. Egy nevetséges jelenet egy újabb ördögi négy éves színdarabban. Nem árt, ha mindenki, aki elmegy szavazni visszagondol erre a cikkre, és ráébred, hogy az újabb x-el csak a maga újabb keresztjét nyomta rá a jövőjére.

 

 

 

1017247_570709616337067_793852969_n.jpg

 

1544304_570711556336873_1865280870_n.jpg

 

1601512_570711246336904_1702597860_n.jpg

1601600_570710389670323_1149129879_n.jpg

 

530491_570712759670086_1516012039_n.jpg

Akinek nem lenne teljesen világos:

-A Fidesz kormány a 3000 milliárdos hitellel teszi éppen tönkre a következő generáció életét, mivel ezt a hatalmas adósságot rajtuk fogják behajtani.

-Az energia termelés alternatívái korunkban már rendkívül széles palettán mozognak. Mind hatékonyabbak a zöld energia termelő a megújuló energia termelő technikák, nekünk miért kell egy rendkívül környezetszennyező technikára költenünk?

-Felmerült-e már valakiben a kérdés, hogy két új reaktor építésén mi kerül 3000+750 milliárd Forintba?

 

 A hősök bátran szembenéznek az ellenséggel, és védik a hazát. Igaz, csak 23-an voltak, de dicsőségesen helytálltak!

- Búza utcai kilakoltatás és harc (2012.06.15) picture-1.png

 

 

 

 

 

 

 

 

Az MTI hirei közül: A strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság kedden közzétett elsőfokú ítéletében a véleménynyilvánítás szabadságának megsértéseként értékelte azt, hogy Magyarországon megbírságoltak két férfit, mert 2007-ben szennyest teregettek ki az Országház körüli kordonra.

Az Európa Tanács égisze alatt működő emberi jogi bírói testület nem volt hajlandó elfogadni a magyar hatóságok azon érvét, miszerint az „elkövetők" megsértették volna a gyülekezési jog előírásait azzal, hogy az eseményt nem jelentették be előzetesen. A strasbourgi bíróság 1500 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg Tatár Józsefnek és Fáber Károlynak.

A két férfi 2007. február 27-én szennyest teregetett ki az Országház körüli kordonra, akciójukat saját maguk politikai performansznak nevezték, és azt hangoztatták, hogy „az ország szennyesére" kívántak rámutatni. Jelen volt és kérdéseket tett fel néhány újságíró, aki Tatár és Fáber internetes bejelentése alapján szerzett előzetes tudomást az eseményről. Az egész performansz összesen 13 percig tartott, majd a két férfi elhagyta a helyszínt.

Tatárt és Fábert 80 ezer forintra bírságolták jogellenes gyülekezés miatt. A gyülekezési törvény értelmében a gyülekezést három nappal a tervezett időpont előtt be kell jelenteni.

Az ügy eljutott Strasbourgba, ahol most megszületett a magyar hatósági eljárást elmarasztaló – bár még csak első fokú – ítélet, amely ellen három hónapon belül bármelyik fél fellebbezhet az Európai Emberi Jogi Bíróság úgynevezett nagytanácsához. Az első fokon eljáró tanács mindenesetre egyhangúlag úgy ítélte meg a történteket, hogy azok nem merítették ki a gyülekezés fogalmát, amire vonatkozik az előzetes bejelentési kötelezettség.

A szervezők részéről néhány újságíró meghívásán túl nem nyilvánult meg olyan szándék, hogy támogatók megjelenésére buzdítsanak adott időben, adott helyszínen, jelezte a testület. Emellett nem volt szükség arra sem, hogy a hatóságok bármilyen lépést tegyenek akár a közrend, akár mások jogainak megvédéséhez a 13 perc alatt.

 

Mindezek alapján a strasbourgi emberi jogi bírák arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a történtek kizárólag véleménynyilvánításnak minősíthetők, és a bírság kiszabása – még ha nem is jelentett súlyos büntetést – ennek a jognak a gyakorlását sértette.

 

 

 A dolog úgy áll, hogy az ember merjen olyat gondolni, amire az emberek először forgatják a fejüket, mert színte el sem hiszik, amit hallanak. Ne hátráljunk meg, ha a következő reakció az lesz " ez egy őrült, zsákoljuk be valamilyen pszichiátriára!" Támasszuk alá észérvekkel, és fogalmazzuk meg példákon keresztül bemutatva, hogy miről is van szó, de sohase erőltessünk egy témát! Olyasmi ez, mint amikor a gazda elveti a magot. Nem kell mindegyik openyourmind.jpgfölött őrt állnia, és közvetlenül beavatkoznia, mert a föld, és a természet úgy is elvégzi, ami a dolga.

 Egy idő után azt vesszük észre, hogy ami hajdanán különös őrültségnek tűnt, egyszerre ismertté válik, és mind többen érteni fogják, míg végül közismertté válik, és már kár is emlegetni, hisz majdnem mindenki tudni fogja, miről is van szó. A furcsa csupán az lesz, hogy amikor utána megint valami merészet mondunk, azt ugyan úgy fogadják, mint az első állításunkat.

 Akinek gyakran vannak előre mutató gondolatai, amelyek később beigazolódnak, egy idő után felteszi magának a legfurcsább kérdést: "Miért nekem jutnak ezek eszembe?"

A nézetek eltérőek a jelenlegi kormányzat intézkedéseivel kapcsolatosan, de talán valamelyest közelíthetünk, ha vizsgáljuk a főbb intézkedések mikéntjeit.

Köztisztviselők, közalkalmazottak 2 milliós kereseti maximuma. Hangulatjavító retorikai intézkedés. A hír mélyebb tartalmaival nem foglalkozók számára egy pozitív történés, hogy a közpénzekből nem a politikusok és az állami, önkormányzati tisztségviselők zsírosodnak. A valóságban azonban ez egy alapbér, amely fölött a különböző bizottságokban végzett munkák utáni jutalékok, a nem pénzbeli támogatások -autóbérlés, lakásbérlés, ruha pénz, útiköltség térítés stb...-további több százezres jövedelmet jelenthet, a korrumpálható, és a különböző gazdasági lobby-k  által érkező akár legitim jövedelmekről ne is beszéljünk. Egy szemfüles kormányzati képviselő, vagy önkormányzati politikus továbbra is elérheti a 4-6 milliós, de ennél magasabb havi jövedelmet is. Kérdés: mennyi is a minimálbér, és a minimum nyugdíj?

Bankadó. Ez egy olyan adónem, amely csak is a bankoknak, a nemzetközi pénzügyi köröknek, azaz a jelenlegi kormányzat hűbér urainak kedvez. A bank adóra hivatkozva a pénzintézetek megemelik szolgáltatási díjaikat, amelyekkel jelentős többletbevételre tesznek szert, még annak ellenére is, hogy adózniuk kell. A multi cégek adózása esetében is hasonló a helyzet. Kérdés: ki járt jól ezzel az intézkedéssel?

Állami kézbe visszakerülő magánnyugdíjak. A magánnyugdíj pénztárak számára egyre súlyosabb problémát okozott a tagok pénzének gyarapítása, vagy egyáltalán az alaptőke megőrzése. Az instabillá váló gazdasági viszonyok közt sem a tőzsdék hozama, sem az árzuhanást mutató ingatlan befektetések nem jártak sikerrel, így félő volt, hogy hosszú távon a pénzek elvesztése, esetleg saját tőkéből való kiegészítése válik szükségessé. A kormányzat segítette a nyugdíjpénztárakat azzal, hogy a pénzeket visszagyűjtötte, a felelősséget átvállalta, a közpénzekből betömve a réseket. Kérdés: biztos információi vannak, hogy mennyi az összes nyugdíj megtakarítása?

Új Alkotmány. A kormánynak lépnie kell olyan irányba, Kép hogy Magyarország jogrendszere, és alkotmánya megfeleljen a lisszaboni szerződés gyarmatosító törekvéseinek. Az úgynevezett jogharmonizációt azonban úgy kell megoldania, hogy az nemzetinek tűnjön, ezért a globalizmus kiszolgálását gyakorlatilag, a nemzeti eszméket viszont csupán teátrálisan kell megjelentetni. Ezért a Szent Koronára hivatkozás, a Szent Korona Tan mint élményanyag jelenik csak meg, míg a rendelkezések igazából az ország alárendelt helyzetét erősítik. Nagyon fontos tudni, hogy a nemzeti és a globalista (Fidesz),  vagy internacionalista (MSZP) gondolkodás közt a legalapvetőbb különbség a lokálpatriotizmus. Kérdés: amikor az uzsorakamattal ránk nehezedő, nemzetközi bankoktól felvett hitelek maradéktalan visszafizetését, az EU befolyásának korlátlan fenntartását hangsúlyozza a kormány, akkor milyen célokat szolgál?

 

Lehet itt vitázni médiatörvényről, meg nyugdíjpénztárról, vagy alkotmányozásról, az alapvető bűn, hogy a rendszer még mindig fennáll, és szedi áldozatait. Az egykulcsos adórendszerben úgy, hogy a minimálbérek nem emelkedtek jelentősen, már minden 120.000-Ft alatti jövedelemmel rendelkező megtapasztalhatta, hogy továbbra is a kispénzűeknek kell hozni az áldozatot. Ebben a hónapban legalább 4-5 ezerrel kevesebb került a családi kasszákba jövedelmekként. Arról már ne is beszéljünk, hogy mennyivel lettek rosszabbak az életkörülmények, ha csak a 4 %-os bér és nyugdíj emelést vesszük, és hozzá hasonlítjuk a minimum 6-8 %-os rezsi áremeléseket, Kép de veszteséget okoz a dolgozók többségének a kötelezően bankszámlára utalt jövedelmekből levonásra kerülő, a bankadóztatások miatt megemelt kártyahasználati díj, és a különböző tranzakciók díjai. Jól látható, hogy a magát rendszerváltónak hazudó kormányzat esze ágában sincs rendszert váltani, csupán szemfényvesztő módon retorikailag illúziót kelt, mintha történne valami, igazából viszont továbbra is az elnyomó globalista kizsákmányoló bankarisztokrácia érdekeit szolgálja minden erejével. Érik az idő, hogy végre elsöpörjük a gazembereket, de ehhez nem ártana az elnyomottaknak ráébredniük, összefogás nélkül csak a további rabszolgasor biztosított.

 

 

 Valahányszor a történelem során rendszerváltás volt, az új rendszert bevezetők lecserélték a régi rendszer hivatalnokait, vezetőit, de ami a legfontosabb, a jogászok, bírók és ügyészek is gyárakban, vagy a földeken kereshették csak új munkájukat. Így volt ez az utolsó rendszerváltásnál is, amikor a Horthy időszak után a kommunisták foglalták el a hatalmi státuszt. Azóta ezen is látható, hogy érdemi rendszerváltás nem történt. A kommunizmusból átmentődtek a globál kapitalizmusba és onnan tovább egy mostani lágy globál kapitalizmusba, amelyet a Fidesz képvisel. Kép Mi sem volt egyszerűbb, mivel a jogszabályok nem törlődtek, és nem állítottak új jogrendet, hanem egyszerűen foltozgatva a régit tovább éltették az elnyomásra alkalmas, sarcszedésre kiváló, a globális pénzügyi körök felé lojális, hazánkat lassan felszámoló, a nagy bűnöket elkövetők számára egérutakat biztosító, a kisebbeket sem elkaszáló elvek szem előtt tartásával. Azok, akiknek e törvényeket, jogszabályokat alkalmazniuk kell, gumieszközök között válogathatnak, ami azért fontos, mert a számukra éppen megfelelő személyeknek kedvezhetnek, míg a nem kedvezőknek komolyan árthatnak. A törvényalkotás most sem változott. A legfőbb probléma azonban nem a gumitörvények megléte, hanem a hatalomhoz mindenkor odadörgölőző, attól függőségben levő, társadalmi kontroll nélkül működő jogásztársadalom többségének etikai, morális mély merülése.

 2011-ben még mindig arról lehet beszélni, hogy valakik soha nem kapják meg a büntetésüket a társadalom ellen elkövetett bűneikért, holott nyilván valóan bizonyítható ok lenne rá. Hazaárulók ülhetnek az országgyűlésben, és hozhatnak döntéseket az általuk is elárult ország, és nép fölött, akikkel szemben a legcinikusabb módon voltak képesek viselkedni. Jogállamnak minősítenek egy olyan országot, ahol a kettős mérce a bíróságok számára bevett gyakorlat. Sorolhatnánk a visszásságok végtelen sorát, de inkább csak egy dolgot kérdezzünk meg magunktól: 2006-ban miért nem tetszettünk rendszerváltást kiharcolni magunknak?

 Egyiptomban százezrek mentek az utcára, ütköztek meg a rendőrökkel, és mind vehemensebben tüntetnek azt követelve, hogy államfőjük távozzon, és vigye magával a kormányát is. Valójában nem mást követelnek, mint rendszerváltást. Elegük van a globális hatalomnak az országukat prédaként odadobó eddigi vezetésből, és egy olyan nemzeti kormányzatot akarnak, amely mer és tud is ellent mondani Iránnak, Kínának, de Izraelnek és az USA-nak is. Valójában tényleges függetlenségre törekednek. Kép Mi is tudjuk, milyen nagy fába vágták a fejszéjüket, de azt is látni fogjuk, hogy a sok fejszével a nagy fa is kivágható. Kérdés, hogy meglovagolva a forradalom lendületét, vajon náluk is lesz egy párt, amely magát nemzetinek kikiáltva tovább biztosítja a globális elnyomást?

 Olvashattuk a forradalomról szóló cikkekben, hogy a felháborodás azért különösen nagy, mert az embereket hülyének nézte a jelenlegi hatalom. Nem rémlik ez négy, öt évvel ezelőttről a hazai események kapcsán? Igaz, itt nem volt meg sem az összetartás, sem a kitartás, a magyar emberek becsülete azon a néhány ezer, később néhány száz emberen állt, akik tudták, semmi sincs megoldva, és merték tenni, amit mindenkinek tennie kellett volna. Meg is lett a tunyaság eredménye. Nyakunkon a múltból szívritmus szabályzóval átszabott liberális párt, aki továbbra is hülyének néz, és továbbra is nemzet ellenes. Csak itt meg lehet ezt csinálni, mert a gumibotos-lövedékes október 23-a után nem százezres, milliós tömeg söpörte ki a rendszert, hanem szépen ment mindenki a dolgára, vissza a rabszolgaságba. Megijedtek, és félni egyszerűbb volt, mint tenni a gyarmatosítók ellen.

 Egyiptom még kerülhet ideális helyzetbe, ha kellő éleslátással, és erővel tudják véghez vinni, amit most az észak afrikai arab világ megkezdett azaz felállítják a harmadik világrendet, amely a nemzeti, független országokat jelenti.

 

 Kaptam néhány érdekes képet, amelyet most szeretnék megosztani:

 

Kép

 

Kép

 

Kép

Kép

Kép

Kép

A napokban érdekes üzenetet kaptam, amely az államadóssággal foglalkozott. Ez az a vesszőparipa, amelyen a politikusok, és az irányításuk alá rendelt média előszeretettel lovagol, amikor a rossz gazdasági helyzetünkről van szó. Ez az a tölcsér, ahová elfolyik az adófizetők pénze, ahelyett, hogy a szolgálatukra válna, azaz korszerű, hivatástudattal rendelkező, jól képzett szakemberekkel működtetett egészségügyi intézményekre, iskolákra, rendvédelemre, jó minőségű úthálózatra, tömegközlekedésre, stb... fordítódna. Végül, de nem utolsó sorban ez az, amelyet a megkérdezésünk nélkül a hatalmat bitorló kétségbe vonható erkölcsi szintű személyek halmoztak fel, és tüntettek el a magánszférájukban, vagy uraik zsebében.

 Miről is beszélünk, amikor az ország adósságának visszafizetéséről van szó? Gondolom, összegszerűen talán sokan nem is tudják, ezért érdemes belenéznünk a rejtelmekbe. Kezdjük egy hírrel, amely arról szól, hogy az államháztartási hiány 2010-ben az Európai Bizottság és az IMF által közzétett helyzetértékelés szerint a GDP 3.8 %-a, azaz 969 milliárd Forint. Ebből könnyen kiszámítható, hogy a GDP 1%-a 255 milliárd Forint.

 A megértéshez azonban következzen még egy másik hír is! A Bank of American-Merrill Lynch bankcsoport londoni befektetési részlege átfogó összehasonlító elemzést állított össze a magyar és a lengyel költségvetési helyzetről, amelyben Magyarország gazdasági helyzetét úgy jellemezte, hogy az a hazai össztermék (GDP) alapján 5.3 % emelkedést mutat, azaz az 1%-ra kimutatott összeg 5.3 szorosát, vagyis 1352 milliárd Forintot. Tehát a kimutatás szerint Hazánk 2010-ben 1352 Ft többletet termelt, míg a másik hír szerint az államháztartási hiány ugyanebben az évben 3.8%! Akkor most többletünk van, vagy hiányunk? A valósághoz akkor állunk a legközelebb, ha azt mondjuk, 2010-ben valós többletünk volt, és virtuális hiányunk. Joggal merül fel a kérdés: miért, és hová tűnt a pénz, azaz a két hír alapján kiszámított -1352 milliárd + 969 milliárd - 2321 milliárd Forint?

A kérdés első felére azt válaszolhatjuk, hogy azért, mert a két Magyarországtól független intézmény számítása közt az a különbség, hogy a többlet kiszámítása reális adatok alapján történt, míg a hiány számítása érdekfüggő volt. Az IMF ugyanis hasznot akar, ráadásul extra hasznot, amelyet úgy szerez meg -esetünkben a 2321 milliárd forintot-, hogy azt csak kamatként kasszírozza be, és nem tünteti fel hiteltörlesztésként.

 Mekkora is ez az összeg? Elegendő lenne például 5 teljes egészében felépített 4-es Metróra, vagy 13.,14., 15.,... 21. havi nyugdíj kifizetésére, vagy 2321 db. Kombino villamos beszerzésére, vagy minden létező magyarnak 232.000-Ft kifizetésére. Kép Ezt a pénzt, amelyet megtermeltünk egyszerűen eltűntették a nemzetközi bankvilág fő tulajdonosai és intézményei, és ebből finanszírozzák globális hatalmuk fenntartását, többek között az EU nevű cirkuszi parádét, valamint a Magyarországon működő politikai bábszínház, a bábkormány, és annak hivatalainak a fenntartását. Ezeknek pedig nincs más feladata, csak biztosítani a nyugalmat, irányítani a népet a bevételek biztosításához, közéleti műsorokkal, és produkciókkal elterelni a figyelmet arról, hogy valójában  az egyszerű megszorított vállalkozó és éhbérért dolgozó emberek rabszolga sorba kényszerítve, munkájukat, életüket adják a világ urai gyarapodása érdekében, és csakis ezért!

 

 Az ország gazdasági és politikai csődje a morális és etikai csőd következménye. A társadalom saját sírját ássa azzal, hogy nem képes a civil összefogásra, csak arra tud gondolni, hogy a magukat már többszörösen lejáratott politikusok és az őket körülvevő "magasan képzett tanácsadói kör" rendbe tudja tenni a dolgokat. Ez egy olyan tündérmese és önámítás, amelynek a következményeit visszamenőleg tapasztalhatjuk az ország lepusztulásában, és előre gondolkodva, tisztán láthatjuk a magunk lehetetlen eladósított, kizsákmányolt és arcon köpött jövőjében. Miért is álmodják egyesek, hogy pozitív változások jönnek, amikor a körülmények éppen az ellenkezőjét bizonyítják? Talán csak nem azért, mert így kényelmesebb?

 Vannak felfedezett csalók, sikkasztók a különböző állami tisztségekben, hivatalokban, az önkormányzatok fehérgalléros bűnözői közt, de a megnevezésükön és a piti büntetésükön kívül minden arról szól, hogy jó pozícióba került nyaloncok nagy bűneit kismértékben, míg a hétköznapi rabszolgasorsban tengődő jobbágyokat brutálisan büntetik meg. Hol van az igazságszolgáltatás? Talán csak nem maradt le az iga-szótag, hogy egyszerűen a gazságszolgáltatás maradjon?

 A miniszterelnök, aki az összes szavazó kisebbségének megválasztottja arról diskurál a globalista elnyomókkal, és uzsorásokkal, hogy mikép fizetjük vissza az államadósságot, és közben újabb adóterhek járnak az ő és sleppje fejében, amellyel természetesen az igahúzó barmokat fogják terhelni, mert ugyebár nem ildomos az őket pénzekkel támogató túlnyomórészt bűnelkövetésekből, és lopásokból hatalmas vagyonokra szert tevő erkölcsileg legalja, de gazdaságilag első tízezrek összeharácsolt vagyonának elkobzása. Pedig ott van ám az államadósság beépítve a luxusvillákba, a yachtokba, a több tízmilliós autókba, és a Kajmán szigeteken titkosított kövér és mocskos bankszámlákba! Mind e közben a milliárdos csalásokért egy két év háziőrízet, és pár milliós bírság, ám a parasztnak a kis bakijaiért, amelyet az életben maradásáért kénytelen elkövetni, évtizedek, vagy több tízmilliós bírság dukálnak.

 Mindezzel tisztában van a plebs jó része, de mit is tesz? Hörög a másik koldusra, ha az pár ezerrel többet keres, vagy kenyérszalonnán kívül futja egy szál kolbászra is. Elzárkózik a már egyedüli segítséget jelentő radikális megoldásoktól, Kép mert aki ilyenben részt vesz, azt mindenétől megfosztják és éhen hal... Emberek, mi a jobb? most megoldást kicsikarni, vagy lassan elsorvadva elpusztulni? Kivel érdemes összefogni? Aki csak egy szavazatot kér, és mindaddig ő a legegyüttérzőbb "jóbarát",  de amint pozíciót szerzett, máris jelentéktelen fogatlanoknak tartja hiszékeny vazallusait, vagy aki nem ígér, de tesz? Aki tesz, az ma börtönben ül, ellehetetlenült, vagy éppen ellehetetlenedik. Ez pedig a magyar nép folytonos bűne. Soha nem becsülte meg az őszintén tenni akarókat, az önfeláldozókat, de mindig bizalmat adott az árulóknak, a mézes szavak mögött hátba szúró alattomos gazembereknek.

 2011. Semmit nem változtunk, és Isten áldása helyett megérdemeljük az ostort, mert megsegítést csak az várjon Istentől, embertől, aki tesz azért, hogy jobb helyzetet teremtsen. Tettünk? Nem. Semmit nem teszünk, és nem tettünk a minket érő jogfosztások ellen, a folyamatos ellehetetlenítő gazdasági intézkedések ellen, az ellopott közvagyonunk tolvajai ellen. Bután szavazgatunk, és mindig a menekülést keressük, ahelyett, hogy észre vennénk végre, a pitvarban ott van még a kiegyenesített megfent kaszánk is!

 

A kormány bukása a szociális érzéketlenségében, a rossz gazdasági stratégiájában, és az elégtelen kommunikációjában előre kódolva van. Az üzemanyag, az energia hordozók, és a háztartások rezsijét kitevő közszolgáltatások infláció növelő drágulását, a Forint további gyengülését, a munkanélküliség növekedését, és a magyar termelő szektor további pusztulását nem képesek megállítani. A társadalom közérzete a mélyponton, a választók egyre jelentősebb hányada elfordul a Fidesztől, és a reménytelen tanácstalanságba zuhan. A rendszerváltás nem történt, és nem történik meg, pedig csak ez mentheti ki az országot, és a népet a veremből, Kép amely immár mindenestől elnyeli. A kormányzat látszat intézkedéseivel egy koncepciótlan zsákutcában forgolódik, de nem is tehet másképp, hiszen vezetői, tanácsadói, szakemberei a bukott rendszer kötöttségei között kénytelenek kutatni a kiutat, amely nemzetközi szinten is láthatóan nem létezik. A retorikában felvállalt, ám a valóságban nem megfelelően kivitelezett változtatások negatív eredményei egyre drámaibban éreztetik hatásukat, és ugyan akkor a társadalom jelentős részének fogalma sincs mit tehetne, hogy megmentse magát. Nem értették ezt akkor sem, amikor 2010-ben szavazniuk kellett, és nem értették ezt az elmúlt 20 évben sem. A rendszer bukása nem csak a gazdasági csőd, hanem az erkölcsi, az eszmei szétzilálódás is. Az emberek semmi másra nem képesek koncentrálni, mint az anyagi helyzetük helyreállítására, létük fenntartására. A hosszú távú gondolkodás megszűnt, és a máról holnapra vegetációban a társadalom túlnyomó része mind lejjebb csúszik a lejtőn, míg egy kisebb része komoly tehetősségre tesz szert.

 A jövő társadalmának helyzete akkor lesz igazán kritikus, amikor a lecsúszott réteg immár természetesnek fogja elfogadni kisemmizett, lehetetlenné tett állapotát, amíg a gyakran nyilvánvaló bűnelkövetéssel szerzett vagyonnal rendelkező uralkodó réteg szinte egyeduralomra tör. Az ilyen jellegű átrendeződést követően nem kizárt, hogy a jelenleg is látszat demokráciát felváltja egy egyeduralmi rendszer, amely minden eddig ismertnél cinikusabb, és kizsákmányolóbb lesz.

Mindez ma még megakadályozható lenne, ha a népesség nagy része képes lenne a józan látásmódra, és nem a sztereotípiákkal elégedne meg, hanem önálló gondolkodással, és ha kell merész tettekkel megfordítaná a rossz irányba haladó folyamatokat.

 

A média törvény amolyan Fideszesre sikeredett. Nem értem, ez ellen miért hörgött bárki is, hiszen a törvény gyenge, kiskapukat biztosító, és nem igazán szabályozó rendszerű, ugyan akkor pontatlan is. Tehát kijelenthetjük, hogy a kormányzat megint alkotott valamit, amely nem tölti be a megfelelő funkciót, de jól hangzik, hogy már ezzel is foglalkoztak.

 Ennyi bevezető után kezdjük a törvény előnyeivel! Mindenképp pozitívumnak kell neveznünk az oknyomozó újságírók, médiadolgozók védelmét, még az alkalmazójukkal szemben is, ha úgy tetszik. Az ezen a területen dolgozó újságírók ugyanis segítik fenntartani a társadalom felügyeletét és figyelmét mindazon eseményekkel, személyekkel szemben, amelyek, vagy akik a társadalom, az ország, vagy a nemzett érdekeivel ellentétesen nyilvánulnak meg. Szintén pozitív a törvényben a közösség, a társadalom szempontjából meghatározó eseményekkel, illetve történésekkel kapcsolatos informálási kötelezettség. Emlékezhetünk, hogy ez eddig nem volt így, hiszen akadtak bőven olyan események, amelyekről a média teljes mértékben hallgatott. A törvény ráadásul az eseményt, a történést szervezők, vagy kivitelezők jogát kiterjesztette a meg nem jelent hír médiával szembeni számonkérésére is. Röviden tehát nem lehet Kép valamit elhallgatni, mert csak, hanem ha úgy tetszik be kell számolni róla, hogy az adott ügy miért nem került közlésre, holott kimeríti a médiatörvényben meghatározott feltételeket.

 Helyes az emberi és személyiségi jogok védelmét célzó rendelkezés is, és nem érzem úgy, hogy ezek a paragrafusok kizárnák, hogy egy bűnözőről pl.: ne lehessen közölni a származását, csupán annyi a korlátozás lényege, hogy a származását nem lehet minősíteni, esetleg negatív jelzőkkel.

 Ennyit a pozitívumokról, és akkor jöjjenek a gyengeségek. A törvény nem határozza meg szigorúan és részletezve a reklámok megjelenésének időtartamát. Nagyon fontos lenne, mert a médiafogyasztók számára nem mindegy, mit kapnak a pénzükért. Nyilván senki sem szereti, ha lépten-nyomon zavarják a reklámokkal.

 Kimaradt egy szerintem nagyon fontos tétel, a médiumok közönség minősítési közzététele a reklámozók, illetve a nyilvánosság felé. Igaz, ez eddig nem volt gyakorlat, ám ezzel a médiumokat mégis ösztönözni lehet a szolgáltatásuk javítására, a reklámozók, pedig segítséget kapnának, mely médiumok közkedveltebbek, hol érdemes reklámozni.

 A törvény nem szankcionál szigorúan a törvényt sorozatosan megszegő médiumokkal szemben. Nem helyezi kilátásba pl.: annak megszüntetését. Igaz hivatkozik a média szabályozásról szóló törvényre, de ez már megint egy olyan csonka törvény, amely az áthivatkozásokkal bonyolít és kiskapukat nyit. Nem támaszt követelményeket, nem állít próbaidőt az új médiumokkal kapcsolatosan, csupán regisztrációra kötelezi őket. Nincs meghatározás a média személyiségeket illetően. Tevékenységüket, annak módját és feltételeit nem határozza meg.

 A törvény legfőbb hibája azonban a pontatlanság. A médiával kapcsolatban nyilván nehéz mindent egyértelműen meghatározni, és talán nem is ez a cél, hanem inkább azt kellene elérni, hogy a médiumok ne szemetet szórjanak az emberekre, hanem értékelhető, tájékoztató, tartalmas és nívós termékeket, amelyek a lelki és szellemi épülést is szolgálják, helyes viselkedésbeli példákkal szolgálnak, nem bomlasztják az erkölcsiséget –szélsőséges liberális szemlélet-, és reális, független tájékoztatást nyújtanak. A törvény betartása és betartatása –értelmezése- attól függ, a kormányzat éppen milyen irányultságú, és melyek azok a tartalmak, amelyeket kevésbé tűr meg.

 A törvény elkészültekor arra számítottam, hogy egy komplex rendelkezés jött létre, amely minden egyéb más médiával kapcsolatos törvényt egyesít, illetve felvált, ám ehelyett megint csak egy félmű jött létre.

 

Gondolom akadnak még jó néhányan, akik a rózsaszín szemüveget nem akarják, vagy nem tudják levenni, pedig egyre közeledik az ideje, hogy megtegyék. A kormányzat a jelenlegi útját járva ugyanis előre megásta a saját sírját. A nemzetiszín zászló lassan lefoszlik a narancsról, és ott marad pőrén a globalista helytartó szervezet, egy szál narancssárgában.

 Ne legyünk ok nélkül drasztikusak, tekintsük át,, a magát nemzetinek hazudó hóhér, milyen munkát végez! Okosan, nem balliberálisként korbáccsal hajtva, hanem vállát veregetve, időnként rákacsintva tereli a nemzetet a végzet felé. Hoz néhány intézkedést, amiről az ember először nem mondhat véleményt, mert akár még jó is lehetne. Az egykulcsos adóban nagy lehetőségek rejlenének, ha ez együtt járna az adóterhek szűkítésével, a minimálbérek drasztikus emelésével, az adózás rendszerének egyszerűsítésével, és az adóhatóságnál dolgozó pereputty létszámának radikális csökkentésével. De nem így történik! Jövőre 76 ezerből lehet majd nagyon sokaknak adózni -megjegyzem, mennyi marad a zsebben? 64-65 ezer?

 Itt van aztán a "nagyszerű" találmány, a bankadó. Jelzem ez egy adu a nemzetközi tulajdonosi háttérrel rendelkező bankoknak, hogy emeljék bevételeiket, az ügyfelekre kivetett, emelt szolgáltatási és egyéb díjakból. Ejnye-bejnye, ennyire képes a Fidesz mögött álló kiváló és jól kvalifikált közgazdász tanácsadók sokasága? Nem lennék meglepve, ha kiderülne, nagyon is jól tudják, mit csinálnak, mert épp a fent leírtak elérése volt a céljuk. Biztosan nem véletlenül nem az jutott az eszükbe, hogy hazai, állami tulajdonú bankot hozzanak létre, amely mesterségesen alacsony kamatú kölcsönöket kínál a konkurens idegenekkel szemben, aztán azok foghatták volna a batyujukat, és viszlát, vagy hasonló alacsony kamatozású hiteleket lettek volna kénytelenek biztosítani, a mostani uzsorarendszer helyett.

 A csapások soraiban jönnek aztán az újabb megszorításokat jelentő rezsiköltség emelésekkel járó gáz, víz, csatorna, áram áremelések. Nesze neked narancspolgár, lefagy a narancsfa a nappaliban, mert 70 ezerből már nem telik a 15 fokra sem! Mindeközben ülünk a gázkincsünk, az ivóvízkészletünk fölött, amelyet már rég lenyúlt egy külföldi vállalat. Kétharmaddal ennek megváltoztatása csak egy nemzeti stratégiai törvénybe telne, de persze nem ez a megbízatás...

 A cél a multiknál is más. Nincs törvény az áru termelő , szolgáltató felé történő azonnali fizetésére, nincs törvény a folyamatos, a hazai vállalkozásokkal azonos adóterhek végleges kivetésére. Félünk, hogy elmennek? Az nagy baj lenne mondhatom! Magyarországon egészen biztosan egyetlen vállalkozó sem volna képes olyan csodára, mint azKép idegen hazárdírozó cégek, meg hát akkor kárba veszne a Fidesz által is épített húsz mocskos év, amelyben fel kellett számolni Magyarország mezőgazdaságát, iparát, kereskedelmét, szolgáltató iparát, stratégiai energia állományát, hadseregét, és függetlenségét.

 Ennyi probléma után, az ember legszívesebben világgá menne, de pártunk, és mindenhatónk erre is gondolt! Üzemanyag árak fel az égbe! Meg is teheti, mert a jó l viselkedő, törvénytisztelő, becsületes -birka- polgár áremelés előtt rohan a benzinkútra, maga után vontatva egy tanker óceánjárót, és megtankolja, hogy neki már ne legyen gondja. Nem is lesz, amíg el nem furikázza a negyven literjét, amit tömegverekedés, és ideg összeroppanás útján szerzett a száz kilométeres sort végig ácsingózva. Csak az élelmiszer boltban tér magához, mert hát a szállítási költségek emelkedése miatt már a csirkebélből ledarált parizer nevű moslékra sem futja.

 Na fülkeforradalmárok, akkor most lehet még türelmet adni egy akármilyen pártnak is? nem volt még elég ezekből a politikai nemzet és hazaáruló tevékenység űzésére szakosodott cégekből? Javaslom legközelebb szavazzunk valamely vasutas cégre, mert ők legalább garantáltan váltanak. Igaz, nem rendszert, de az még mindig jobb, ha a vasút megy a semmibe, mintha az életünk. A mellékvágányok újra élnek! Óriási eredmény, annak árnyékában, hogy a kórházak, meg elmerülnek az adósságban. Az oktatásban a tanároknak tett -a mai viszonyok között- irreálisan magasnak tűnő fizetési ígéretek már talán őket magukat is kínkacajra fakassza -már amelyikük képes átgondolni ennek lehetetlenségét. Az országban megszűnt minden, ami előbbre mozdíthatná életszínvonalunkat, de a fontos dolog -a Fidesz nevében ígérhetem- meglesz! Orbán Viktor bejelentheti majd: az adósságunkat  mindenképp törleszteni fogjuk., a GDP olyan lesz, pont olyan lesz, mint amit a pénzvilág magasságos urai elképzelnek. A nemzetközi karvalytőke, pedig megveregeti a vállát, kiforgatja a zsebeit, hogy nem dugott-e el valamit, ad egy pozíciót az EU. bábszínház elnökeként, és cinikusan megkéri, ugyan nézzen már körül, mi maradt a hajdani Magyarország helyén...

 

Látszólag politikai vihart kavart a már unalomig forgó lemez, a magánnyugdíj pénztárak pénzének államosítása. Nyilván nem tetszik ez azoknak az érdekköröknek, akik mások pénzén tőzsdézve gyarapítják a vagyonukat, vagy éppen bukják el a megvezetett emberek megtakarításait. A pénzek visszaáramlásakor ezt alátámasztandó szárnyra kapott a hír, hogy a sok éves, sok százezer, vagy millió befizető által gyűjtögetett pénz, csak 12 ezer nyugdíj kifizetésére elegendő összegnek felel meg. Megdöbbentett az adat, hiszen nem is kell túl nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámolhassuk, mekkora összegnek kellene felhalmozva lennie, ilyen mértékű befizetés mellett. Ne feledjük azonban, hogy az állami apparátust elvileg azért tartjuk fenn, hogy ellásson alapvető társadalmi, és közösségi funkciókat, amelybe beletartozik a nyugdíjasok és a munkaképtelenek életkörülményeinek biztosítása is, azaz a nyugdíj gazdálkodás, és azok kifizetése. Ezt a feladatot adta ki részben a kezéből a korábbi kormányzat, és vette vissza a mostani. Sajnos, mivel a már általam is annyiszor kritizált politikai felépítés miatt a társadalmi kontrollra most sincs lehetőség, úgy gondolom, teljesen mindegy, hogy biztosítók, és bankok csalják-e el a pénzeinket, avagy állami hivatalok és hivatalnokok.

 Nyilván mindenki tisztában van vele, hogy az úgynevezett nyugdíj járulék nem egy széfbe kerül, ahonnan majd vissza kapja az a személy, aki egész dolgozói pályafutása alatt befizette, hanem ezek a pénzek is bekerülnek az állami összbevételekbe, ha úgy tetszik költségvetésbe, amelyekből kiszorítják a szükséges nyugdíj keretet, feltéve, ha ki tudják. Ismert ugyanis a tendencia, amely Hazánk, és az EU. elöregedését jellemzi, azaz a nagy létszámú kiöregedő, és nyugdíjba vonuló generációkat, jóval kisebb lélekszámú aktív generációknak kell majd eltartaniuk. Mindez összeadva a sajnos meg nem változtatott mindenkori politikai rendszerrel, és gazdasági rendszerrel feltehetően azt eredményezi majd, hogy a most harmincas, negyvenes éveit taposó generáció súlyos nyugdíj problémákkal fog küzdeni.

 Az optimisták persze most azt mondják, ugyan mit számít ez már akkor, amikor a robotok végzik majd a termelés nagy részét. Ezt az idilli képet el kell viszont hessegetnünk, ugyanis a probléma nem a termelés hanyatlása, vagy az árumennyiség csökkenése következtében lép majd fel, hanem az anyagi javak helytelen kezelése, és egyenlőtlen eloszlása miatt. Mint látjuk, a gazdaság Magyarországon is, Európában is, és a világ fejlett részén is a pénz helytelen kezelése miatt kerül válságba. A pénzek érték arány mozgását ugyanis végső soron bizonyos magánszemélyek irányítják.Kép A pénzek fölött megszűnt állami rendelkezés tehát a gazdaság, az állampolgárok, és lefolytatva a nyugdíjkifizetések súlyosbodó állapotának az előidézője. Megoldást tehát csak akkor találhatunk, ha az állam visszaszerzi, vagy újjá alakítja pénzügyi szuverenitását. Ez azonban nem azáltal érhető el, hogy a különböző biztosítóktól, és bankoktól pénzt von el, hanem csakis úgy, ha új pénzügyi törvényeket alkot, amelyek állami kézben tartják mindörökre a fizetőeszközök feletti mindennemű rendelkezést, kizárólag állami fennhatóság alá helyezik azon hivatalokat és intézményeket, amelyek a pénzügyekért felelősek, saját, önálló pénzt bocsájtanak ki... Persze a legfontosabbat még előre megfontoltan nem írtam, merthogy ez az alapja mindennek, és ezért külön ki kell emelnünk, azaz  az különböző államok függetlenné válását. Függetlenné a nemzetközi szervezetektől -pl.: EU., NATO, FED, stb...- és egymástól is. Ez természetesen nem a teljes elzárkózást jelenti, mert államok közti kapcsolatokra mindig is szükség volt, de ezek a kapcsolatok nem érinthetik állami hivatalok hatáskörének, funkcióinak a korlátozását, vagy nemzetközi szinten alárendelt állapotát az adott országban.

A fentiekből tehát kitűnik, hogy  Magyarország nyugdíjrendszere semmivel sem fog jobban stabilizálódni, mint eddig azáltal, hogy látszatintézkedéssel egyes cégektől elvonták a pénzhez jutás lehetőségét, csupán arról van szó, hogy bizonyos helyi és  -megkockáztatom- nemzetközi érdekkörök helyett más érdekkörök zsebeibe vándorol a dolgozók által kiszorított pénzmennyiség.

 

 Az Európai Unió a nemzetközi globalista érdekkörök európai kontinensre  kiterjesztett részlege. Feladata egyszerű, minden áron biztosítania kell a rendszer működését, amely szociális kérdésekkel csak retorikailag, de a kizsákmányoló rablógazdasági módszerekkel gyakorlatilag és szigorúan foglalkozik.

 Sokszor írtam már róla, hogy ezt hogyan valósítják meg, és gondolom, hogy azok a kedves olvasók, akik ellátogatnak a honlapomra túlnyomó részt tisztában vannak vele, ezért a problémának a további részével foglalkozom. Ezt -jobb híján- úgy nevezhetjük, hogy a társadalom atomizálása.

 Nem kell semmi különösre gondolni, hiszen a történelem, és a régmúltban kipróbált sémák ismétlik magukat, csupán kisebb finomításokat alkalmaznak. Nyilván való, hogy a társadalom erkölcsi, etikai, és morális megbontását követően az elnyomást gyakorló rendszer a társadalom legkisebb építőelemei, a családok, és az egyének pontos és részletes irányítására törekszik. Kép A hatalom szemszögéből ugyanis biorobotok vannak, akiknek van valamennyi létszükséglete, amit meg kell tűrni, a többi viszont elhanyagolható. Nem lényeges az egyének boldogulása, életszínvonala, boldogsága, csakis a munkaereje, és a feltétel nélküli lojalitása.

 Ennek megértéséhez álljon itt egy példa. Tegyük fel, hogy Önt a napokban előléptetik és a havi fizetését megtízszerezik. A munkája az, hogy az Ön alá tartozókat "rendben" tartsa. Elvégeztesse a munkát, minél takarékosabban, és ne legyen semmi probléma. Szabad kezet kap, de csak lefelé. Föntről odafigyelnek, hogy mit csinál. Tisztában van vele, hogy nagyon kevés a viszonylag jó munka, gyenge a fizetés, és Önnek nincs más dolga, mint "odafigyelni", különben se munka, se pénz, és a család Önre vár, a hitelt, pedig fizetni kell.

 Nem részletezem, egy ilyen alapséma alkalmazásával tíz emberből kilencet mire rá lehet bírni. Ugye Ön is tudja? Ez egy hálózat, amelyben semmi más nincs, csak a fenyegetettség érzése, és a pénz nevű játékszer, amelyért oly sokan mindenre képesek. Képesek érte, de még sokkal kisebb arányok  esetén is. Ez az a nagyon  hatékony és szomorú "játék", amellyel létre hozzák a játékszabályt, a játék eszközt, és a játékosokat, de még a játékvezetőket is, és amely "játék" lényege a rendszer fenntartása.

 A rendszer piramis jellegű, és mindig a fönt tartózkodók szabhatják a határokat, csakhogy nekik éppen a legfontosabb hiányzik: a helyes erkölcsi értékrendjük. Az Európa Unió tehát nem más, mint játék felügyelet. Aki ehhez tartozik, az nem lehet más, mint liberális, és globalista, különben elutasítaná, és kizárná az általuk diktált szabályokat.

 Nem lehet tehát nemzeti az a kormány, amely az EU-t elismeri, mi több följebbvalónak tekinti, saját jogszabályait, de még alkotmányát is alárendeli (kompatibilizálja) és betartatja az általa diktált feltételeket.

 Akkor most tessék mondani, milyen kormányunk is van? 

 

Ma egyszerűen gondolkodóba estem. Naivan tettem fel magamban a kérdést, miért is van, hogy míg jó néhány kedves barátom a megélhetésért küzd, miközben tisztességgel dolgozott és dolgozik, valakik meg szinte semmit sem téve miliárdokat harácsoltak össze. Gondolom, sokakban felmerült már a kérdés, és valószínűleg eljutottak addig, hogy azok a bizonyos milliárdosok jó helyen, jó időben és jó kapcsolatokban voltak.

 Legyünk azonban tudatosabbak, és boncolgassuk a kérdést.! Gyakran szó esik a globalizmus hatásairól, a "bizonyos pénzügyi körök" világhatalmáról, a bankok ámokfutásáról, a pénzek mozgásáról. Mi tette, teszi sikeressé azokat, akik hatalmat és pénzt ragadnak ki a közből? Isteni szerencse, vagy csak gyarló harácsolási vágy, esetleg tehetség? Mindhárom megállja ugyan a helyét, de egyik sem pontos megfogalmazás. A megértéshez vissza kell tekintenünk az őskor, ókor határára, amikor is bizonyos emberek először kerítettek el maguknak földet, jószágot, barlangot, majd azon embertársaikat kezdték dolgoztatni, akik nem voltak olyan -mondjuk így- szemfülesek, és nem jutott nekik semmi, vagy csak nagyon kevés.

 Nagyjából hasonló folyamat ment végbe az úgynevezett "keleti blokk" néhány országában. Különösen figyelemre méltó azonban ez a folyamat az olyan országokban, amelyek jól indultak, de lemaradtak. Ezek azok az országok, ahol semmilyen forradalmi helyzet nem alakult ki, ahol nem űzték könyörtelenül el az "elvtársakat", mi több, a diktatúrát gyakorló párt és érdekközösség szinte akadálytalanul menthette át magát, utódait, és vagyonát. Ilyen ország volt Csehszlovákia, azaz a mai Csehország, és a magát Szlovákiának nevező felvidék, Magyarország és Bulgária. Itt csendesen, békésen történt meg a semmi. Új arcok tűntek fel, akik természetesen vagy eltűntek, kirostáltatva a vezetésből, vagy összecsapták a bokájukat és vigyázzba álltak a régi elvtársak és azok leszármazottjai előtt. Miért is? Mert azok kezében volt a pénz, és visszaszerezték a hatalmat, amelyet a média megszerzése, a közvagyon megszerzése, és a törvénykezés fölötti hatalom biztosítottak. Ezek a helyi kiskirályok azonban internacionalisták -kommunisták- tehát a haza érdekei nem fontosak számukra, mint ahogy a nemzet sem található meg az eszméik között. Pénz, hatalom, fegyver. Saját maguk boldogulása az első tíz helyen, majd a következő tízen is. Mit számít nekik bármi is? Bele sem kell gondolniuk a tömegek sínylődésébe. Olcsó rabszolgák, és szolgák kellenek, akik megfélemlítve tapossák egymást némi közéjük vetett lerágott csontért.

 A rabszolga, pedig akkor jó, ha érdektelen, passzív, és önző, a többi rabszolgával szemben. Ezért hitvány médiaprodukciókkal borotválják Kép az agytekervényeket, megélhetésre sem elegendő minimálbéreket határoznak meg, jogszabályokat formáznak, amelyek bonyolulttá, teszik az életüket, és amelyek betartása lehetetlen, majd példát statuáló büntetéseket rónak ki, hogy megtartsák a tömegekben a rettegést. Rettegést a törvényektől, a hatóságoktól, a hivataloktól, a haladó, és a felemelkedésüket szolgáló gondolatoktól. Kormányok váltják egymást, amelyek tagjai közt mindig ott vannak az elvtársak utódjai, és azok a "tehetségek", akik a koncért, és a hatalom ízéért példásan beletörlik a lábukat a rabszolgák gallérjába. Ott van a szekfűs, a narancsos, a keresztes, a madaras, meg a jó ég tudja még milyen színekben politikussá váló párt, de lássuk már meg végre, változást egyik sem akar! Mind kiszolgálja az EU-t, ezen túl, pedig a globális hatalmi köröket. Közben, persze maguk sem járnak rosszul. Igaz, a tabukat meg kell őrizni. Nem nyúlunk az elvtársak és utódaik vagyonához, kiszolgáljuk a világ nagyurait, és sarcoljuk a népet.

 Nem így van, kedves olvasóm? Hogy él Ön? Gondtalanul, jólétben, az igazságérzetét semmiben nem sértő közállapotok közt? Nem? ...És tett már valamit azért, hogy ne így legyen? Talán csak nem fél?

 

Nézem a híradót, és sem a szememnek, sem a fülemnek nem hiszek. Emberek halnak meg, és vesztik el életük eddigi összes értékét. A bíróság meg kienged egy igazgatót, aki kirúgással fenyegette a dolgozókat, ha az életveszélyes jelenséggel mernek foglalkozni.

 Egy országot buzdítanak gyűjtésre, a szarházi milliárdos tulajok, meg mossák a kezüket, és köszönik jól vannak.

 Mára már egyetlen vérbírót sem lehet felelősségre vonni, a 2006-os oszlatások ÁVH-s szereplői, pedig rendőrruhában parolázva röhögnek a kamerába, és bújnak ki a felelősségre vonás alól, mindenféle paragrafusokra, meg rendelkezésekre hivatkozva.

 Ez a magyar igazságszolgáltatás? Elmondom mi ez: Kép DISZNÓÓL, NAGY HÍZOTT DISZNÓKKAL! Persze a szerencsétlen lehülyített bioplazma ezt is éppen olyan csendesen fogadja, mint minden vele szembeni sérelmet. Tessék csak tovább kussolni, mert látható, aki bíró, aki rendőrruhát viselő disznó, annak igaza van, azt védi a törvény, akinek a szemét lövik ki, az meg mehet csövesnek.

Ez után disznók, lehet rohanni feljelenteni a jó hírnév, meg a bíróság, meg a rendőrség megsértéséért! Megismétlem, hogy jól felállítható legyen a tényállás: DISZNÓK! Az egész rendszer disznó, amelyben a bűnösök jogszabályok mögé rejtőzhetnek!

Biztos vagyok benne, hogy sokakban megfogalmazódott már a kérdés, hogy ugyan rendben van, amikor a több tízmilliós csalással,  és a hivatalukkal visszaélők számon kéretnek, de mi lesz a százmilliós, vagy milliárdos csalások elkövetőivel, a társadalom, a haza ellen bűnöket elkövetőkkel? Senki nem mer nekikezdeni ezeknek az alakoknak? Muszáj őket még mindig közpénzekből fizetni a zsíros állásaikban, és a parlamenti helyeiken? Hol van az igazságszolgáltatás, amikor azok felett a bírók felett kéne ítélkezni, akik 2006-2009. között vérbíráskodtak, vagy bérbíráskodtak? Miért nincs előrelépés abban a rendkívül fontos ügyben, hogy a legfőbb ügyész még mindig ugyan az maradhatott, és a főügyészeknél sem történt radikális csere, meg számonkérés? Miért felejtik el, hogy igazságszolgáltatás akkor lehetséges, ha ezek a személyek hitelesek, és érdekeltek a számonkérés következetes lefolytatásában?

 Mint tudjuk az igazságszolgáltatás a jelen rendszerben politikai jellegű. Az igazságszolgáltatásban dolgozók csakúgy mint a rendőrök alattvalóként szolgálják az éppen aktuális hatalmat. Történhet mindez azért, mert nincs meghatározva a függetlenségük zálogát jelentő önálló gazdálkodási keret, és törvény, valamint nem létezik fölöttük egy társadalmi civil kontroll. A nagy király -kormányzat-, Kép és a kiskirályok -hivatalok- hatalmaskodását, és szeszélyeit így a társadalom szenvedi el. Igaz a társadalmi etika, és erkölcs is felbomlóban van. Zilált állapotát mi sem jellemzi jobban, mint hogy továbbra is lehorgasztott fejjel eltűri azt a rendszert, amely hol a végletekig kizsákmányolja és leköpi, hol kicsit felhizlalja, hogy a következő ciklusban legyen mit learatni. Négy évig tehát úgy tűnik, mintha minden menetelni kezdene a jó irányba, majd négy évig az enyészet veszi kezdetét. A lóláb viszont nagyon is kilóg, ugyanis mindkettő megszavazta azt a Lisszaboni szerződést, amely országunk függetlenségének hivatalos feladása volt, és mindkettő Brüsszel alattvalójaként ül a nyakunkon. A nyíltan globalista, és nemzetellenes rezsim esetében ez sajnos természetes, de pikánsabb mindez egy olyan kormányzatnál, amelyik még ezek után meri venni a bátorságot, és nemzetinek hazudja magát.

 Meg kéne már érteni végre, rabló a tolvajt nem kéri számon, a ránk telepedett globalizmusnak, pedig létérdeke, hogy a kiszipolyozás eszközeit, a hozzá lojális pártokat fenntartsa, és pozícióba helyezze. Ezt most már akár nyílt erőszakkal is megvalósíthatja, mióta felállították az európai csendőrséget, és annak beavatkozási jogot adtak minden tagállamba.

 A médiák ismét szavazásról harsognak. Sokan ismét elhiszik a hazugságokat, és elhelyezik x-üket a lapra.  Ezzel persze nem tesznek mást, csak jelentkeznek a globális elnyomás alá, a rendszer felborítása helyett. További szép álmokat!

 

Tisztelt Kormányzat!

(Nyílt levél a kormánynak, és elküldve a kormány hivatalos E-mail címére)

         Sajnálattal olvasom a napi hírek között, hogy a Jegybank elnökének nem tetszik, hogy „csak” 2 milliót kereshet havi szinten. Igazán sajnálom, hogy valaki ennyire „gyenge” fizetéssel kénytelen beérni, mint ahogy szomorúan gondolok az életvitelében bekövetkező tragikus változásokra is. Elképzelem, hogy szerencsétlennek kevesebb háztartási alkalmazottja lesz, nem tud annyi pénzt felhalmozni, és talán megfordul majd a fejükben, hogy be kéne nézni időnként egy-egy szupermarketbe is a kaviárért, meg a libamájért.

         Félre téve a szatírát, megjegyzem, az ország rossz helyzetéért őt is terheli a felelősség, ezért könyörgöm, rúgják ki végre, és garantálom, hogy vannak olyan hazafias érzelmű közgazdász szakemberek, akik játszva betöltik a szerepét. Helyesbítek, nem a szerepét, csak a helyét, mert a szerep, amit betölt koránt sem az ország, mint a globális pénzügyi körök érdekeit szolgálják. Vannak olyan MAGYAR szakemberek tehát, akik megértik, hogy hazánk érdekeinek elsőbbsége miatt „csak” két milliót vihetnek haza. Magam is tudnék ajánlani ilyen elismert, és közismert szakembert, bizonyára Önöknek is van az ismeretségi körükben hasonló.

         A kérdés most már csupán az, hogy Önök rúghatják ki őt –mondjuk egy törvényi változtatást követően-, vagy ő Önöket, és az egész magyar társadalmat?

1956. és az azt követő megtorlások eltörték a magyar nemzet gerincét. A valódi harcosok, a krém vagy az utcai harcokban, vagy külföldi temetőkben, vagy névtelen sírokban végezte. Az általuk megőrzött bátor hazafi génállomány felszámolódott, vagy felhígult. ma már "uncsi" és "divatjamúlt" lokálpatriótának lenni, mert "abból nem lehet megélni". Ma bulizni kell, nézni a hitvány tv műsorokat, tőzsdézni, pénzt hajtani, és könnyed kapcsolatokba bonyolódva flörtölgetni, amúgy meg az "egész világ az otthonunk". Like-oljuk egymást a chat programon, Kép és fizetjük a hiteleket, mert így azonnal meg van az áhított 110 ezres mobil, az 5 milliós autó, és a 20 milliós ház. Elfogyhat a pénz? Mi baj lehet, majd csak segít valaki, valahogy. Termeljük a szemetet, és esszük a szemetet. De jó is így élni, a nihil nagyvilági létben. Láthatjuk, hogy az keres jól, aki nem dolgozik, de "okosan" csinálja, akinek vannak kapcsolatai, és vastag bőr a képén, hogy még a legközelebbi ismerőseibe, barátaiba is beletörli a cipőjét, ha kell. Az élet szép és jó, a bajokkal nem kell foglalkozni, mint azzal sem, hogy kire szavazunk, mert úgyis az kaphatja tőlünk az ixet, aki a legtöbbet adja -legalább is szóban.

 Magyarországon évente 2500-an lesznek öngyilkosok, minimum150.000-n rendszeresen drogoznak, és a felnőtt lakosság közel 1,2 millióan alkohol függők. Az ország szavazójoggal rendelkező lakosaiból az úgynevezett tudatos szavazók, vagy éppen ezért nem szavazók  száma kb.: 200.000 fő. Milyen szép is az élet! Mi lesz veled Magyarország?

 

A hatalom maradt, a színészek változtak, a díszlet elavult. Nagyjából így lehetne jellemezni Magyarország közállapotát. Az egyik mihaszna EU csicskás után, jött a következő antimagyar becsinálós köztársasági elnök. A nemzeti radikálisokat eltüntették -médiacsend-, a többit igyekeznek az új fegyverrel harcképtelenné tenni. Még mielőtt azonban bárki is megrettenne, jelzem az új fegyver nem egy most kikísérletezett vegyi bomba, esetleg csak nemzeti radikálisokat eltalálni képes lövedék, hanem a régi jó játékszer, a pénz elvonása. Kép Ma már nincs nyílt szembenállás, koncepciós per, minden csendben, alattomban történik. Munkanélküliség, jövedelem elvonás, eladósítás, teljesíthetetlen és kitalált büntetések, és hivatalok fizetési felszólításai formájában "lövik" ki mindazokat, akik potenciálisan szóba jöhetnek, mint a nagyon is reálisan nem túl távolinak jósolható újabb társadalmi felfortyanás fő hangadói. Igen, igen, azokról beszélek, akik nem hunyászkodtak meg a Fidesz hatvanvalahány százaléka -valójában az összes szavazó számát  tekintve csupán kb.: harmincvalahány százalékról beszélhetünk-, a szoci kormányzat lincselői, az államilag fenntartott maffia szervezet -"rendőrség"- előtt, és nem tudták őket megbélyegezni, mint az általuk "szélsőséges, feloszlatott szervezetnek" -Magyar Gárda"-, vagy "szélsőjobbos pártnak" -Jobbik" nevezett szervezetek, mozgalmak tagjait. A nemzeti civilek, akik továbbra is kristály tisztán tartják életben a Kossuth tér szellemiségét, és tetteiket a hazaszeretet, a nemzet iránti elkötelezettség vezérli nemkívánatosak a hatalom jelenleg éppen narancs színű színjátéka során sem. 

 A probléma azonban nem is az, hogy vannak nemzeti civilek is, hanem az, hogy függetlenek maradtak. Függetlenek a hatalomtól, a pártoktól, az érdekcsoportoktól, a befolyásos pénzügyi köröktől ezáltal megőrizték a kizárólag a nemzet iránti elkötelezettségben gyökerező közéleti hitelességüket is. Megőrizték, még akkor is, ha nehéz körülményeik miatt a magán erkölcsiségük csorbát szenvedett. Ma is képesek a közért együttműködni, és komoly akadályokat leküzdeni. 

 Komoly akadályokról írok, mert a hatalom most rafináltabb közállapotokat teremtett. A már említett médiacsend semmi mást nem jelent, mint nem beszélni a problémákról, nem kiszivárogtatni azon eseményeket, amelyek a hatalom ellen zajlanak, széthinteni olyan törvényváltoztatásokat, amelyek látszólag majd javítanak a közállapotokon, és nemzetinek nevezni egy olyan politikusokból álló stábot, amely nem mer, nem akar, és globális kötöttségei miatt nem is tud igazán változtatni a helyzeten. A minden rendben, a hajó elsüllyedt állapot illúziójának fenntartása a pillanatnyi nyugalom minden áron történő megteremtése a legfőbb feladata a regnáló társaságnak. Még sikeres az idővel jobb lesz szlogen, mert az elhomályosult tudatállapotú nép hinni akarja. Ez idő alatt kell valamit kifőzni, ami ha elkészül, és nem a nemzeti érdekek szerint, akkor mindenki keményen oda lesz szögezve a globális börtön falához.

 A szavazók nagy része elhiszi, hogy lehet a mindent elnyelő lápon korcsolyázni, és talán magának sem meri bevallani, hogy minden folyik tovább a régi medrében, azaz lefelé. A reálbér zuhan, a gazdaság összeroppant, a kilakoltatások folynak, a köz bűnelkövetők parlamenti pozíciókban, az árak a csillagos égben, a multik, és a bankok eldorádójává válik az ország, és az ellenszegülőket titokban kiiktatják. Már rég ott figyel az Ekrem Kemál György barátom és harcostársam által találóan "hiányos fogú szarzsáknak" nevezett hazaáruló Draskovics helyén a Haynau utódjaként tevékenykedő Gergényi pacsi pajtása, a belügyi pozícióba emelt olajügyes Pintér, hogy ebeit ráuszítsa majd mindazokra, akik nyíltan ellenállni merészelnek. Mert nem csak a szekfűsök, hanem a vicsorgóan mosolygó narancsosok is felkészültek erre az eshetőségre.

 Kutya múlt utánunk, eb jövő előttünk. Meddig hiszünk még?   

 

 

 

Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt” –írta Kölcsey a Himnuszunkban, de úgy tűnik hiába bűnhődik népünk, mégsem tanul, mégsem lesz bölcsebb, vagy cselekvő készebb. Az átlag magyar polgár siratja magát, családját, a pénzhiányt, szidja a cigányságot, a zsidóságot, a szlovákokat, a románokat, a szerbeket, az amerikaiakat, meg még talán a zulu törzs tagjait is, isteníti magát, tapossa embertársát, várja a segítséget a kormánytól, az önkormányzattól, meg Jóistentől, és közben nem is eszmél rá, hogy a tunyaság mérgezi és teszi tönkre mindennapjait. Ország szerte gyomos, szemetes, rendetlen udvarok, útszélek, graffityvel telemocskolt középítmények, szétrombolt buszmegállók. Kit érdekel itt a közös tulajdon? Az egy párt rendszerben, majd az azt követő Kép szabad rablás időszakában a többség megszokta, hogy a közös azt jelenti, elvinni, ellopni, elprivatizálni, tönkretenni, és nem az építeni, megóvni, felvirágoztatni magasztos fogalmait. A házak körül úgy nőtt a rendetlenség, ahogy az ország süllyedt a mélybe. Minek a gazt levágni, irtani, a virágágyat gondozni, a háztájit fenntartani? Az ember elfárad –sokszor a semmiben is-  és inkább a kocsmában piheni ki fáradalmait, vagy semmit sem használó, következmények nélküli végtelen vitákba öli energiáit olyan emberekkel, akiknek a meggyőzése semmit sem ér. A közügyek? Ugyan már! Kár a fáradtságért, úgysem lehet semmit tenni! Kár a fáradtságért, a gyom úgyis újra kinő! Én meg azt mondom, kár a fáradtságért így élni!

 Mi a mai álom? Pénzt kapni –valahonnan, mert a munka az büdös-, olcsón, vagy inkább ingyen megkapni mindent –mert megtermelni fáradtságos-, lehetőleg minél több főiskolát végezni –mert a Foxi-maxi végzettségekkel már nem kell kétkezi munkát végezni-, bulizni, inni, szívni, belőni –mert tisztán jaj de rossz nekünk! Várni a megoldást –majd csak valaki feláldozza mindenét, és magát is, hogy aztán nekünk jobb legyen. Az Isten áldotta –vagy inkább Isten verte (?)- nép áll a szikessé vált legelőn, és azt álmodja, hogy a farkasok jobbá teszik életüket, gazdag legelőkre hajtják, és megveregetik a hátukat a semmittevés közben, aztán az általuk már meg is rágott étel megetetését követően barátságosan mosolyogva megbüfiztetik.

 A helyzet ez. Tessék csak körülnézni! Tessék csak mindenki saját magára rácsodálkozni. Gazos a kert?

 

 

 

 

 

 

 

 A 2006-, 2007-es események, a pártok támogatottságának statisztikái, a megerősödő civil mozgalmak és szervezetek és a rendszertől elfordulók – az úgynevezett politikai szkeptikusok- többségbe kerülése a hozzá értők számára egyértelműsítette, hogy a harmadik köztársaság gerince megroskadt, és annak minden hordalékát a magyar nép egyre jelentősebb mértékben lesöpörné a közélet korhadó asztaláról. A társadalom java ráébredt arra a szomorú valóságra, hogy a pártszínekben megjelenő képviselők, polgármesterek, politikusok, vagy szakemberek csakis a pártjuk, és az azt finanszírozó pénzügyi, gazdasági körök érdekeit tartják szem előtt, a választópolgár, pedig egyszerű, sokszor megvásárolható, de mindenképpen manipulálható választó robottá silányult a szemükben. A választás a mai magyar politikai közéletben még hordoz valamiféle jelzést, amely a legitimációról szól. Az anti alkotmány még tartalmazza a népszuverenitás elvét, és a demokrácia ellentmondásokkal teli lehetőségeit és téziseit, de mindhárom fogalom gyakorlatilag is kiüresedett. Olyan jogi, és politikai vákuum jött létre, amelyben fuldoklik az ország.

 Az anti alkotmány már keletkezésekor, majd az összes egyéb átalakulásakor egyre rémisztőbb diktátummá változott. Semmi olyan kritériummal nem rendelkezik, amely alkotmánnyá avanzsálhatná. Formailag talán egy gyenge alaptörvénynek hazudhatnánk, de tartalmilag maga a hazaárulás jogi bölcsője. Ez azért is elkeserítő, mert a jogrendszer alapját kellene, hogy képezze. Egy ilyen alap után, már elképzelhetjük, milyen lehet a folytatás, akár a polgári-, akár a büntető törvénykönyvek, vagy az egyéb szabályok és rendelkezések sorát tekintve.

 A népszuverenitás is felborult, ugyanis annak van hatalma, akinek van tulajdona, azaz van, mi fölött hatalma legyen. Tudjuk, hogy a húsz év alatt az összes közéletben, államigazgatásban megjelenő, az összes funkciót vállaló, betöltő személy aktívan, vagy passzívan de facto hozzájárult a köztulajdon elvesztegetéséhez, ellopásához, elcsalásához. A jelen visszapillantó tükrében kijelenthetjük, hogy a közhatalmat hátulról, alulról aknázták alá, és már sistereg is a gyújtózsinór. A közhatalom, mint jogi fogalom kiüresedése sajnos nem mást vonz maga után, mint a korrupción gördülő törvénytelen és illegitim hatalmi körök mind felhígultabb színvonalú közéleti bábjainak a saját médiájuk által kreált, politikailag azonban valótlan állegitimitását, és egymást követő szerepjátékát.

 A társadalom azt képzeli, hogy választhat. Úgy álmodja, hogy jól elkülöníthető oldalak, pártok, és személyek közt folyik a küzdelem, valójában a forgatókönyv ugyan az, csak más szereposztásban. A jobb is bal, a bal is jobb. A „Konvergencia program” is az „Erős Magyarország” program is csak arról szól, hogy adósok vagyunk, maradunk és leszünk. A harmadik köztársaság jogállami, többpárti képviseleti demokráciája mára egy olcsó bűvész trükké silányult. A trükk lényege, hogy a fellelhető javak a hatalom számára megfelelő zsebekbe áramoljon. A javak azonban immár nem tárgyi jellegűek, merthogy azok nagy részét régen megszerezték. Most az érdekeltségek, a befolyási övezetek, és az uralható produktumok feletti ellenőrzés a tét. Ehhez multinacionális cégek, Kép bezáró termelői, vagy hazai kereskedők által igénybe vett piacok, visszaszorított polgári jogok, és megvásárolható igazságszolgáltatás, valamint hivatalok szükségeltetnek. A korrumpálandó személyek árai egyre lejjebb csúsznak, mert jönnek a huszonéves, nagyon kapni akaró fiatal képviselők, polgármesterek, miniszterek, államtitkárok, akiket a milliárdokhoz képest fillérekért lehet marionett bábként rángatni. Jó részük eleve személyiségtesztekkel feltérképezett, etikai, erkölcsi, vagy más szempontból zsarolható pártkatona. Az öregebbeknek elegük volt a konfrontációkból, a tojáscsattanásokból, és a kemény, de valós kritikákból. Messze a harmadik vonalba visszahúzódva tolják maguk elé klónjaikat. A klónokról azonban köztudomású, hogy gyengébbek, silányabbak az eredetinél. Igaz, az ő feladatuk már nem is olyan összetett. Az oldalukon működő kizárólagosságot élvező globális tőke által finanszírozott média, a tevékenységüket támogató mutyizással születő törvények, és a legnyomorultabbakból verbuvált janicsársereg teljes védelmet biztosít. A gyarmatosított ország feletti uralom gyakorlása futószalag munka csupán. Sem ész, sem tehetség, sem elszántság nem kell hozzá, csupán az elődökben is és a klónjaikban is bőségesen fellelhető elvetemültség.

 A jövő még egyszerűbbé válhat. Okafogyottá válik a köz szerepe, ezáltal a választások is értelmetlennek tűnnek majd. Elég lesz valakiknek lemondani, valakiknek pedig szakértőként a helyükbe lépni, természetesen mindig valamilyen kiváló politikai botrányszerű marketing kampánnyal. Eljön az idő, amikor már az sem fog senkit érdekelni, hogy narancs, vagy szegfű, csak Árpád sáv és Szent Korona ne legyen. Valamivel később persze ezeknek sem lesz többé jelentősége, mert az átírt történelemkönyvek, és a megváltoztatott közgondolkodás mást állít majd valósnak, csakúgy, mint ahogy generációkkal hitették el a finn-ugor történelmet.

 A globális hatalom szempontjából tehát a jövő polgár ideálja a termelő, fogyasztó, korán érő, hamar haló ember, a már jelenünkben is fellelhető közérdektelen, cinikus humanoid bioplazma. A cél elérése a mai hazai valóságot tekintve koránt sem paranoid összeesküvés elmélet, hanem tapasztalható, hétköznapi tény.

 Még van rés a pajzson, még van egy utolsó esély, hogy a minden nappal egyre fogyó lehetőségek sorából a köz ellen végrehajtandó eddigi talán legnagyobb társadalmi tömegpusztító fegyver működésének megakadályozásához felhasználjunk valamit. Pillanatnyilag még –ha csak papíron is- létezik a választás lehetősége. Áprilisban eldönthetjük, hogy végérvényesen zsákba dugjuk-e a fejünket, vagy magunk vesszük kézbe a sorsunk irányítását. Ez a lehetőség a társadalmi kontroll és szankcionálás eszköze. Követeljük meg a megválasztandóktól, hogy mondjanak le mentelmi jogukról, tegyék magukat a választóik által visszahívhatóvá, és kötelezzék magukat a választóik irányába a be- és elszámolással! Magyarország számára nem maradt más lehetőség, csak a harmadik köztársaság felszámolása, a bűnnel átszőtt rendszer megszüntetése, és a számonkérést követő büntetés végrehajtás megvalósulása.

 Csak a gyökeres alkotmányjogi, politikai, társadalmi és gazdasági változás egy igazi, valós rendszerváltás hozhat megoldást, mert a részleges változtatások éppen úgy csak módszerváltást eredményeznek, mint az 1990-es kudarcot vallott elsilányított próbálkozás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Javítva!

(Karesz, 2009.11.19 20:03)

Igaz! Máris lekicsinyítettem! Köszönöm az észrevételt! :)

közvélemény büntetés

(Petivitez, 2009.11.19 09:34)

az oldal tetején annyira örültem, hogy látom kis betűvel írod jewcsány nevét.
de a végére elszontyolodtam;
bencét, meg a tótot megtisztelted. :(